Lányom utálja a kistesóját, mit lehet tenni?

Érdekes,akinek lesz kisebb tesója az általába nem vágyik rá.Akinek meg lehet,az meg nem kapja meg.Mint például én.

Hát eléggé elkényeztetett lányotok van!

Több közös programot és beszélgetést javaslok,ha van rá lehetőséged.

én is 16 éves vagyok,bár nem egyke vagyok,van még két testvérem,de szerintem belehalnék abba,hogyha születne egy testvérem.

és nem azért,mert nem kapnék annyi törődést/szeretetet/pénzt stb. mint ő hanem azért,mert nagyon nagy gondok vannak vele,és további problémákat is felvetne,mint például:elmennek valahova,de nekem kell vigyázni rá,etetni,itatni stb,meg ahogy hisztizik azt is meg kell még hallgatnom,és igy nem mehetnék sehová sem.

a másik meg az,hogy az állandó visítozásától alig tudnék tanulni,tvzni,zenéthallgatni,olvasni,szóval mindenben meggátolna.

de ha a ti babátok nyugodt,nem sírós,és nem ilyen problémás,akkor vedd úgy,hogy a válaszom meg sem született:)

16.F

Engem is nagyon rosszul érintett hogy kis tesóm született és nem kaptam annyi figyelmet mint előtte.Sokszor nem akartam otthon lenni és hallgatni a kicsit, tudni hogy ott van helyettem is.Úgy éreztem hogy nincs rám szükségük, hiszen a babával új életet kezdek és rólam meg felejtkeznek.Aztán jó pár év múlva megbékéltem öcsémmel annyira már nem zavart, de mai napig fáj hogy nem én vagyok az egyetlen nekik osztoznom kell a szereteten.

18L

ÉN szeretném megvédeni a lányt is egy kicsit. Aki azt mondta, hogy képeld fel, nyilván nincs tisztába azzal, hogy a te lányod, hogy nevelkedett. Én is egyke vagyok. Nem vagyok elkényeztetett kis liba, de én sem akartam soha tesót. Amíg kicsi voltam mindig szerettem volna, egészen 10 éves koromig. Nem tudom miért van, hogy nem szeretnék/ szerettem volna.

A lányod most féltékeny. Nem tudja feldolgozni, hogy már nem csak ő van. Eddig övé volt az összes szeretet, figyelem. Eddig csak ő volt. Én megértem. Tudom milyen a kapcsolat egy egyke gyerek és a szülei közöztt. Sokkal jobban anyukámékhoz vagyok nőve, mint azok akiknek van tesójuk. Átérzem.

Én is féltékeny lennék a tesómra, de nem amiatt, hogy ő van, hanem azért mert így nem csak én vagyok. Ez kicsit önzés is, de aki ebben nőtt fel, nehezen vált.

Szerintem beszélgess vele sokat. Próbáld meg vele az eddigi kapcsolatot fenntartani. Csinálj vele olyan programokat mint eddig. Hidd el ha látja, hogy a pici a ti eddigi kapcsolatotokat nem befolyásolja semmiben, el fogja fogadni őt is és megszereti.

Most akkor hadd szólaljak meg én is kicsit, sajnos a lányod ELLEN. Én is 16 voltam, mikor megszületett a tesóm.... érdekes módon én fel tudtam fogni, hogy nem az apokalipszis jött el, pedig én is el voltam kényeztetve rendesen. Azok alapján, amiket írtál, kedves Kérdező, nem a neveléssel volt baj. Bocsánat, hogy ilyet írok, de a lányotok most vagy egy hülye pi.csa, vagy szörnyen, de szörnyen nehéz a felfogása (mondhatnám, hogy hülye, de látatlanban nem mondok ilyet senkire).

El kéne neki magyarázni, hogy nem ő a világ közepe, a kistestvér képtelen magáról gondoskodni, sok-sok szeretet és törődés kell neki, azt is el kéne mondani, hogy jelenleg úgy viselkedik, mint egy 3 éves. Örülnie kéne, hálát adni az égnek, hogy törődtök vele, nyilvánvalóan mindent megkap, amit kér (direkt nem azt írom, hogy "amire szüksége van"), ennyi idősen illene, sőt, elvárható, hogy felfogja a helyzetet. Ezen kívül ez főként a Ti életetek a pároddal (persze, az övé is), de szerintem a számlákat, a telefonját, a ruháit, a kajáját, MINDENÉT Ti fizetitek és (megint csak az írásaid alapján) nem hiszem, hogy úgy vállaltatok volna babát, hogy jó, akkor eddig volt X összeg a gyerekre, most az X összeg 90%-át elvesszük a nagyobbtól és a kicsire költjük. Gondolom, mindent megkap... Ne hagyd, hogy kiakasszon, valószínűleg valamiféle rózsaszín ködben él, amiben ha ő elég ideig játssza a sértett hercegkisasszonyt, akkor "visszaadjátok" a babát... Csodálatos dolog, ami veletek történt, az is csodálatos, hogy egy 16 éves lány mellett (aki nyilván nem 2 Forint havonta), meg tudjátok engedni magatoknak, hogy még egy picit vállaljatok. Ne felejtsd el, hogy ez a Ti boldogságotok, ne hagyjátok, hogy elrontsa!!! Ebben az esetben, sajnos, vagy nem sajnos, de az Ő dolga, hogy alkalmazkodjon, segítsen a kicsinél.... Lehet lepontozni, ez az én véleményem, de legalább azzal ne jöjjön senki, hogy én nem tudom beleképzelni magam az életébe...

(Én már akkor sem voltam egyke, van egy bátyám, ő is 16 volt, mikor megszülettem, de nem nagyon volt ott mellettem napi szinten, inkább idősebb haver volt mindig, mint testvér.)

22/L

16 évesen már kéne annyi tapintat, udvariaság hogy minimum egy csokrot visz az anyának, és lenyeli a keserű pirulát hogy nem ő a világ közepe. 2 év múlva dolgozni megy ott is hisztizni fog mert az anyú nem fogja a kezét, vagy durcizni fog ha fel kell mossni.

Ne dölj be a hisztinek kezeld felnötként érzelmileg önálosodnija kell hid el a legnagyobb hülyeség amit csinál az hogy leisza magát 1 bulin.