Normális, ha egy szülőt nem érdekli, hogy utálja-e a gyereke?

Pedig anyám saját maga mondta ezt, így...

Kedves 2.! Egyébként nálunk is ez van, szeretetet sosem kaptunk, apám szerint is kussoljunk, örüljünk, hogy van kajánk, ruhánk, és ne is akarjunk egyebet tőlük, ha valami nem tetszik, akkor meg egyből ki akarnak dobni a házból! (tavaly érettségiztem, most egyetemre járok, és nincs senki, akihez mehetnék! :() De amúgy mindig is ez ment, nem csak mióta betöltöttem a 18-at. Annyira érzem, hogy utálnak és csak egy takarítógép meg egy csicska vagyok nekik, hogy már inkább kerülöm is őket, és nem beszélek velük. De amikor bejön anyám a szobámba és elkezd engem csesztetni, holott semmit nem tettem, és mégis nekiáll idegesíteni, meg dumálni mindenért ok nélkül... és ha nem szólok vissza, azért is folytatja, hogy elérje a célját: hogy kiakasszon teljesen! Addig csinálja, addig idegesít, míg el nem éri a célját, akkor meg röhögnek rajtunk, és akkor elégítették ki a gonoszságukat! Ugyanezt teszik a 16 éves húgommal is, ő is teljesen eltávolodott már tőlük, mert nem akar lelkileg tönkremenni azért, amit velünk művelnek. De engem folyamatosan követnek és nem hagynak békén, és mindent meg is tesznek, nem segítenek, hogy ne tudjak elmenni itthonról. Úgy gondolom, ezek után meg van az okunk rá, hogy utáljuk őket. Ők sem szerettek sohasem.