Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Miért lehet az, hogy egy...

Miért lehet az, hogy egy szülőt abszolút nem érdekli a saját gyereke?

Figyelt kérdés

19 éves vagyok, egyetemre járok, mivel nincs messze a suli, gazdaságosabb itthon laknom a szüleimmel. Ők ajánlották mindezt fel, a segítséget, az anyagi támogatást is, bár nem csupán az ő pénzükből élek, kapok más támogatásokat a suli által és néha dolgozom is. A húgom 16 éves, de ő is ugyanerre panaszkodik, amiről mesélni fogok...

A szüleink jóideje már abszolút nem figyelnenk ránk, ami engem annyira nem érdekelne már, de a húgom teljesen elzüllik, máshol keresi az odafigyelést, a szeretetet, a törődést, amit itthon abszolút nem kapunk meg és soha nem is kaptunk (én régen ezt a fiúk oldalán kerestem, ezért anyám még le is k*rvázott nem egyszer). Valahol megértem a húgom, a szüleink csak akkor érdeklődnek (akkor is csak anyám, apám teljesen tesz ránk), csak akkor kérdeznek valamit is, ha belénk akarnak kötni, ha megint veszekedhetnékjük van. Egyébként elvannak a kis saját életükkel, dolgozgatnak (apámnak vállalkozása van, ketten csinálják napi 6-8 órában, de ez is szomszédunkban van!), szóval nem dolgoznak olyan sokat, ez nem lehet kifogás, anyám is szinte egész nap itthonvan és apám is elég sokat. Mégis mindig mi voltunk az utolsók a rangsorban, de tényleg, pl ha a kocsiban 1 szabad hely volt, előbb hoztak haza egy vadidegen falubelit, csak hogy jópofizzanak neki, minthogy a saját lányukat 8-10 óra egyetem után hazahozzák, én várjam meg a vonatot - mondták. De ez csak egy példa a sok közül. A 19 év alatt egyszer nem kérdezték meg, hogy vagyok, vagy mi van velem, a húgomnál ugyanez. A jegyeink is csak azért érdeklik anyámat, hogy ha 5-ös, akkor beszólhasson, hogy "ennyi a minimum, épp ideje volt", ha rosszabb, akkor meg elégedetlenül, lekezelően beszólhasson, összeveszhessen velünk. Néha, ha rossz kedvük van, még az élő fába is belekötnek, csak hogy rajtunk vezethessék le a mérgüket.

A legidegesítőbb, ami már régóta jelen van és a párom is észre vette már: ha olyan témáról beszélek, ami abszolút nem érdekli őket (ami igazából mindent takar), úgy tesznek, mintha ott sem lennék, még arra sem méltatnak, hogy ráhümmögjenek a mondanivalómra, egyik fülükön be, másikon ki. Állítom, a macskára jobban figyelnek, levegőnek néznek. Ha kérdezek valamit, 90%-ban még válaszra sem méltatnak, kb. mintha a légy zümmögne a fülükbe, komolyan, nem válaszolnak. Pl ma mondtam anyámnak, hogy durvább lett az allergiám (tőle örököltem, ő is allergiás), kérdeztem hangosan, hogy neki nem?! Erre kiment a házból szó nélkül, meg sem hallott engem, le sem sz*rt engem. Abszolút nem érdekeljük őket, csak takarítani, segíteni meg a dühkitöréseik elviselésére vagyunk jók. Nagyon rosszul esik, hogy őket ennyire nem érdekli semmi és hogy teljesen tönkre megy a húgom is az oda nem figyelésük miatt. Ők csak azt látják, hogy cigizik és iszik, azt nem, hogy erről ők tehetnek és figyelni kellene rá! ha próbálok segíteni anyáméknak, üvöltöznek velem, hogy micsoda idióta vagyok és hagyjam a hülyeségeimmel őket.

Hogy lehet helyesen kezelni az ilyen helyzeteket? A teljes eltávolodás, a szó nélküli együttélés csak a megoldás erre? Mi már nem család vagyunk, csak egy háztartásban élők. Ti hogy kezelnétek ezt, hogy lépjek ezen túl, hogy ne okozzon minden nap fájdalmat nekem a szüleim viselkedése? Megbeszélni nem tudom velük, sokszor próbáltam, de csak én voltam a "hülye". :( Hogy segíthetnék a húgomnak?

Bocsánat, hogy hosszú lett.


2011. szept. 1. 12:20
 1/3 anonim ***** válasza:
Elég szomorù, hogy igy viselkednek veletek, majd késõbb ne csodàlkozzanak, ha ezt kapjàk vissza tõletek. Tegyél ùgy mintha neked sem léteznének, bird ki,amig tanulsz, aztàn majd lépsz. A hùgoddal legalàbb te próbàlj meg beszélni,hogy ez nem mehet igy tovàbb. Nem vagy könnyü helyzetben.
2011. szept. 1. 12:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 A kérdező kommentje:

Próbálok vele minél több dolgot megbeszélni, de mivel régóta ez megy, eléggé bezárkózott már.

Hát igen, és ha ez miatt szólni merek nekik, hogy mennyire nem foglalkoznak velünk, akkor azzal jönnek, hogy micsoda szemétláda vagyok, hogy merek róluk így beszélni, róluk, mikor eltartanak. De nem fogják fel, hogy nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy annyira nem méltatnak, hogy válaszoljanak a kérdéseimre és legalább úgy tegyenek, mintha érdekelné őket az életem! És még én vagyok bunkónak, érzéketlennek és mindenekelőtt hálátlannak beállítva, ha szólni merek.

Pl tegnapelőtt elkezdtem anyámnak mesélni valamit, mondom-mondom, erre anyám fogja magát és elkezd tesómnak valami teljesen mást beszélni, közbevágott a szavamba. Mondom anyámnak, hogy micsoda bunkó, így közbevágni, erre nekiállt velem kiabálni lekezelő módon, hogy "szerinted engem érdekel, amit itt dumálsz?", "szerinted engem érdekelnek a hülyeségeid??". Azt hittem, sírva rohanok ki, hogy lehet ilyen a saját anyám. Egy anyának még a 60 éves lányával is törődnie kellene, érdeklődni, segíteni, meghallgatni... nemhogy a 19-20 évessel, aki élete legfontosabb dolgai, döntései előtt áll.

2011. szept. 1. 12:48
 3/3 tetris ***** válasza:
100%

Szia! Úgy látom a szüleid nagyon-nagyon megkeseredett emberek lehetnek, akik mindent és mindenkit hibáztatnak az életük kudarcai miatt, csak saját magukat nem.

Sajnos megoldás itt nemigen létezik. Azt tudomásul kell venned, hogy ők már megváltozni nem fognak, maradnak olyan morcos, rosszkedvű, elutasító emberkék, mint eddig.

Szerintem ne erőltesd a meleg családi fészek érzését, mert nem fog menni.

Inkább arra koncentrálj, ami van. Mert ugye van otthonod, van hova hazamenned. És van egy hugod is, akinek te most egy nagyon fontos személy vagy az életében. Csak ti ketten vagytok egymásnak a család. Tartsatok össze, szeressétek egymást. Legyetek egymásnak mindenben a támaszai.

A szüleidet meg hagyd a csudába. Ne keresd velük a szeretetteljes kapcsolatot, ha ők erre nem vevők. Szeresd helyettük a kishugodat. És minden erőddel legyél azon, hogy jól tanulj, és meglegyen a szakmád.

A szüleid jeges, elutasító viselkedése mindaddig fájdalmat fog neked okozni, amíg tudomásul nem veszed, hogy sajnos vannak olyan szülők, akik a saját gyermekeiket sem szeretik. Kérges szívű, megkeseredett, kiégett emberek, akik nem tudnak örülni semminek, senkinek. Nem lehet velük mit tenni. Kár harcolni a szeretetükért.

2011. szept. 1. 17:40
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!