Miért nem örül az eljegyzésemnek, boldogságomnak? Jogos, hogy rosszul esik?

Hozzám is közelebb áll nővéred mentalitása pedig korban kettőtök közt vagyok. Részben azért, mert emberekkel is dolgozom, de olyan történeteket lehet látni, hogy csak na. S miután párszor alaposan átbszkodták a fejemet fiatalabb koromban, én is már mindent fenntartással kezelek. Hogy értsd: 18-19 évesen volt egy fiúm, aki közölte, hogy feleségül vesz, legkésőbb diplomaosztóra terhes leszek, a nagymamája megürült házába költözünk majd falura és egy széép nagy konzervatív család leszünk. Sőt, akkor, ott, első kapcsolat, tomboló hormonok még jó ötletnek is tűnt. Most meg nem győzök hálát adni érte, hogy akkor valami baromság miatt végül szakítottunk, és nem a rabszolga fiatalasszony sorsot élem. Biztos vagyok benne, hogy a szüleim is csak korlátozottan örültek volna ha akkor eljegyez, pont ezért. Igenis fontos, hogy a mai világban meg tudj állni a lábadon, hogy ha bármi is van, azt az X gyereket úgy tudd nevelni hogy nem a facen kuncsorogsz pelenkát - ehhez pedig keményen kell dolgozni és egzisztenciát teremteni MOST. Nem előbb a gyerek meg az esküvő a semmire aztán nekiállni agyalni.

Ha vallási ok miatt nem szexeltek miközben együtt laktok, jobb, ha tudod, hogy mire odajuttok elmegy a kedvetek az egészről, mert 1,5-2 évig leölt szexuális energiákat nem fog egy papír aláírása egy csapásra felébreszteni. 25 éves korodra stabil jövedelmet és egy piacképes szakmát akarj, amellett bármikor össze lehet hozni egy gyereket - fordítva közel sem biztos annyira

Házasságig nem éltek nemi életet: ezt vallási okokból teszitek? Mert ha nem vagytok mindketten, de főleg a párod mélyen vallásos, aki ilyen szempontból is komolyan veszi azt, hogy a házasság előtti nemi élet paráznaság, ergo bűn, akkor ne haragudj meg, de szerintem ez nem fog működni, és ráadásul még butaság is. Én is azzal éltem először (és kizárólag) szexuális életet, akivel el tudtam képzelni az életemet, és ő ma már a férjem, de eszemben sem lett volna úgy házasodni, hogy nem tudom és tudjuk, hogy ilyen téren is összeillünk-e. Az első előtt lány is, fiú is parázik, na ha ez a nászéjszakán, előre tervezetten történik, az elég biztos receptje a csalódásnak.

Nővérednek eltérő a felfogása a tiédtől, és azt nem igazán akarja megérteni, hogy ami neki jó, az nem feltétlenül az egyetlen lehetséges jó út, viszont lehet, hogy azt is gondolja, túl fiatalok vagytok, és a másfél év kapcsolat sem feltétlenül az, amire manapság házasságot építenek. Talán csak fékezni akar kicsit, visszafogni olyasmitől, amit meggondolatlanságnak vél. Azt mondják a tudósok, három évig dúl a szerelem meg a hormonok, és utána kezd rázóssá válni a kapcsolat, ha azt az időszakot túléli, és még mindig megvan a szerelem, na akkor érdemes házasságot tervezni. Mondjuk ha 2022-re tervezitek az esküvőt, addig még úgyis sok minden kiderül.

Nekem részben romantikus, részben realista a beállítottságom egyébként, és úgy gondolom, egy jó kapcsolathoz kell némi realizmus is, a romantika önmagában nem elég. :)

Házasság előtt nincs szex?

Ez baj.

Lehet, hogy ezen a téren nem fogtok passzolni.

Egy harmónikus párkapcsolathoz ez is hozzátartozik.

Vagy úgy szeretnéd leélni az életed, hogy saját magadnak is folyton bemeséled, minden rendben?

Ha nem jó a szex ne menj hozzá.

Az, hogy jól kijöttök lelkileg, az jó alap egy barátsághoz.

Jó szex nélkül nincs boldog házasság.

Figyelj, ti tudjátok, azon meg ne rúgózz, a nővéred mit gondol. Te így vagy boldog, ő meg úgy, hogy független, jó kocsija van és járja a világot. Nem vagyunk egyformák.

Igaz, én nem vagyok híve a házasságig nem szexelünk dolognak, de ha ebben hisztek, áldásom rátok.

"Januárban költözünk össze, ezt is leírtam."

"A házasságig nem élünk szexuális életet, így elég kevés esélye van annak, hogy "idő előtt" várandós lennék."

Nos.....