Miért nem örül az eljegyzésemnek, boldogságomnak? Jogos, hogy rosszul esik?

A párom eljegyzett, ezt a szüleimnek és a tesómnak tegnap mondtuk el, egy vacsora keretében. A szüleim nagyon örültek, a nővérem kevésbé...

Róla tudni kell, hogy egy nagyon rideg, racionalista ember, akinek mindig fontosabbak voltak a tanulmányai, eredményei, most már karrierje, mint az emberi kapcsolatok. 27 éves, de még sosem mutatott be itthon senkit.

Azt mondja, hogy sosincs egyedül, mindig van éppen valakije, de még ő is nehezen viseli sokszor a családunkat, nem várná el egy számunkra idegen férfitól, hogy mosolyogva toleráljon minket. Meg hogy esetleg hazahozna karácsonykor valakit, 3 hétre rá szakítanak, ő nem fog fél év múlva családi szülinapozáson magyarázkodni a Julika néninek, hogy hol van a Gergő, mi lett vele. Szóval ő nagyon megtartja magának a magánéletét és ha bárki úgy viselkedik, olyat tesz, ami neki nem tetszik, akkor az illető azonnal elvágta magát nála.

Azt mondja, hogy neki sokkal jobb érzés, hogy megengedheti magának a luxust, hogy 20 milliós autója van, vagy hogy már beutazta a fél világot és nem vágyik arra, hogy egy férfi korlátozza. Ő a maga ura.

Bár nekem ez furcsa, de sosem kapta tőlem a szöveget erről. Ha neki jó, nekem is. Viszont az eljegyzésemmel kapcsolatban ő egyáltalán nem ilyen "megértő". Már tegnap is mondta az asztalnál, hogy nem érti, miért érzem szükségét 21 évesen ennek, jó hogy nem már a szalagavatómon lettem menyasszony és hogy ő azt látja mindenhol, hogy a párok, házasságok mennek szét és mégis kinek fogok majd én kelleni 30-32 évesen, három gyerekkel mellettem majd? Meg hogy inkább élnem kéne még, nem házi asszonyt játszani és várni haza a férjem.

Igen, tényleg fiatalok vagyunk (21-22). De nem most rögtön akarjuk mi az esküvőt, 2022 nyárára tervezzük. Előtte szeretnénk összeköltözni (most januárban majd), közös élményeket szerezni, utazni akár. Nem rohanunk sehová, de az tény, hogy én 25 éves koromra szeretnék legalább egy gyereket már. A párom is hasonlóan gondolkozik, szinte mindenben egy a véleményünk és 1,5 év kapcsolat után úgy éreztük, hogy itt az ideje komolyan gondolkoznunk a jövőről.

Azt hittem, hogy a testvérem is örülni fog, erre olyanokat mondott, hogy rá a szervezésnél ne számítsak, ő kimarad az ilyen bohóckodásokból, neki nincs erre ideje és energiája. Meg hogy ő közel 30 évesen nem érzi ennek szükségét, mert teljes élete van így is, nem érti, hogy nekem éppen felnőttként minek így sietni.