Ezt tűrnétek vagy talán páromnak van igaza?

70!

Nyilván nem lett megbeszélve és az is nyilvánvaló, hogy a lány ettol nem békél meg. A szabályokat mindig a kezdetekkor kell lefektetni, mégpedig úgy, hogy egy közös pont légyen.

#65! Igazságod van, nem kevés, de...!

De itt még a minimális elfogadás, vagy arra törekvés sincsen.

Főnök és beosztott van.

Oké, utálja, rühelli, szr@ba sem veszi a "párja" lányát: persze, hogy sok van ilyen. Na de ennek kinyilvánításának módja???

Kulturáltabb verziója nincsen annak, hogy az élettárs rokonával tudassa,

hogy takarodjon az anyja keservibe, ne lépje át többé az ő küszöbét ?

Pl. szépen leülni a lánnyal, anyával. Hármasban lecsüccs, oszt alaphangon,

stílusával beszédpartnereit és önmagát is tiszteletben tartva elmagyarázni a lánynak, hogy ő ott a továbbiakban nem kívánatos személy, legyen szíves, többé ne jöjjön ? Ha pedig vita követi a "bejelentést", akkor érvek-ellenérvek útján lehet megegyezést elérni.

Hogy találkozzon máshol az édesanyjával, ahol jól esik, de ne "náluk".

Aztán szépen, kulturáltan, üvöltözés és mindenki leégetése nélkül elbúcsúznak, és onnan mindenki tudja a maga helyét.

A mondandó lényege így is annyi, hogy "coki és kss!".

De tán akkor sem pár falat kaja okán kellett volna viharnak kipattanni.

Szemtől szembe, őszintén, higgadt szóval nem lehet ilyesmit intézni?

Úgy, mintha az alfahím ember és úriember módjára is képes lenne megnyilvánulni? Annyira lealacsonyító elvárás az, hogy ember az emberrel valamit emberhez méltó módon közöl? Ez olyan rettentő bonyolult, elvárhatatlan szellemi nívó?

Hogy az élettársban se forgassa meg a nagykést, a lányt is emberszámba véve kérje meg, amit tapló kocsmai hangnemben "tudatott" vele?

(és nem mellesleg, olyan pitiáner bugris módjára viselkedett, hogy önmaga szegénységi bizonyítványát is adja? (merthogy ezt (is) sikerült megtennie!)

Örüljön, ha nem vert nagyobb éket saját maga és az élettárs közé!

Bár nem hiszem, hogy az célja lenne. Feltehetőleg fontos neki, ha már együtt

él vele. Ha szereti, azért. Ha kiszolgáltatottjaként "tartja", akkor azért.

Nem hinném, hogy az élettárssal is meg szeretné utáltatni magát, jól viselné , ha az is besokallna és otthagyná. De úgy látszik, egy pillanatig sem fordul meg a fejében, hogy az anyuka --- akármi okból --- otthagyná, ott akarná hagyni.

A "szállásadónak" az emberi viselkedés még önös érdekből sem megy, ha az élettárs lányáról van szó.

Szóval, ha már a lány végleges elmarásáról van szó, azt tán lehetett volna úgy is, hogy közben nem aláz le maga körül mindenkit.

Éppen úgy, mintahogy önmagát is egy sorba tette a legalja prolikkal.

"nem szereti a lányomat"

"megbeszélte vele, hogy szóljon, ha ki akar venni valamit a hűtőből"

Most légy őszinte. Melyik igaz a kettő közül?

- hajléktalan lennél és éhen halnál, ha a pasi nem tart el

- a pasi úgy kefél, mint egy isten, és függő lettél

Valamelyik biztosan.