Miért van vége a hagyományos női, anya szerepnek?

Igen, kicsit én is visszásnak látom, hogy a nőnek a karrier álljon az első helyen. Ha nincs más választás, más kérdés, mintha tudatosan választja, akaratból. És ez a tudatos választás szerintem felemelkedőben van az anyai szerep rovására. Ami persze nem feltétlenül szórakoztató, és sikerélményt nyújtó feladat sok esetben, mint a munka lehet. Mert aki ezt választja, nem szükségből, az valószínűleg szereti, és előrébb akar lépni benne, ott akar főként sikereket elérni. Elsősorban a kérdés erre vonatkozott.

Aki megtehetné, hogy otthon maradjon anyagi megfontolásból, az sem feltétlenül teszi, mert munka, siker, karrier stb. Már nem kielégítő "csak" anyának lenni?

Más kérdés, mondom, ha szükségből teszi. Most ezt félreteszem, teljesen érthető.

A kérdés kiírásának a motivációja az volt, hogy mindig úgy terveztem az életem, hogy főállású anya és feleség leszek. Mégis egyetemre járok, és hajt előre, tervezgetek leendő munkámmal kapcsolatban, valahogy ez az elvárás felém, és senki nem állt le megkérdezni tőlem, valóban ezt akarom e, annyira evidens. Jövőre diplomázom.

Valahogy nem összeegyeztethető a két elvárás, a sajátom és amit a környező emberek, rokonok, barátok támasztanak felém. Meg sem értik, hogy lehetséges, hogy egyetemet végzett nő ne akarjon magának karriert a saját szakmájában. Amiben gondolom én, jó szakember lennék, ezt tanulom, és szenvedélyből kezdtem el még annak idején.

Ott állok, hogy "minek" engedelmeskedjek. Nem nagy dilemma, nem köti le minden percem, csak ott motoszkál bennem.

Nekem elég lenne a gyerekeimmel foglalkozni, és a ház körüli munkával. Mellette magamtól, kedvem szerint művelődni, nem muszájból, ahogy néha egyetemen. Eljárni heti 2-szer 2 órára edzősködni (ez is a végzettségem, hobbiból, megélni soha nem terveztem belőle. Egyetem más tészta.). És ez a körülöttem valahogy auraként ott lebeg, hogy KEVÉS. Mert nem ez az elvárás.