Miért van vége a hagyományos női, anya szerepnek?

ez azért nem nagy újdonság, az ipari forradalom 1796ben kezdődöt...

ha a férfi el tudná tartani a családját, a nők lehetnének háziasszonyok, de ez sem a XXi századra jellemző vonás, hogy a nőket is érdekelheti más, mint a főzés takarítás.

azon kívül nem fizetik meg, pedig ezért is fizetés járna. (nem csp-re meg gyedre meg ilyenekre gondolok)

"Csak" anyának, feleségnek lenni régen és ma is kiszolgáltatott helyzetbe hozta a nőket, csak míg régen a férfiak többsége vállalta (alkalmas volt rá, képes volt vállalni) a családfenntartó szerepét, addig a mai férfiak többsége nem tudja és nem is akarja eltartani a családját.

Lehetne elemezni, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás, de tény, ha egy nő manapság vállalja az anyagi függőséget egy férfitól azért, hogy a hagyományos szerepét betöltse, hatalmas kockázatot vállal. A házasságok több, mint fele felbomlik. Semmi garancia nincs rá, hogy azért, mert valaki "rendes feleség, jó anya", a házassága a sírig fog tartani. Egy szakmai tapasztalatok nélküli nőnek ma a munkaerőpiacon semmi esélye munkát találni, márpedig segélyekből csak tengődni lehet. Magyarországon nem igazán van hagyománya az "asszonytartásnak", így ha valaki évtizedekig csak háziasszony, anya volt, az mehet a süllyesztőbe, ha a férjének mehetnéke támad, vagy ha ő szeretne válni, mert esetleg a férj iszákos, durva, erőszakos.

Sok nőt ismerek, aki pl most azért vegetál a gyerekeivel együtt, mert vállalta a hagyományos nő szerepet, aztán lecserélték egy fiatalabbra...

14:54

Ott a pont!

Boncolgathatnánk azt is, mennyibe kerül egy gyerek tisztességes felnevelése. Úgy értem, hogy semmi luxus, de a minimális dolgokat, amitől testileg és lelkileg egészséges felnőtt válik belőle, adjuk meg neki. (Mert ha nem az a cél, hogy egészséges felnőtt legyen, ne is szüljük meg inkább.)

Vajon elég egy átlagos férfi átlagos fizetése erre? (Az átlaggal számoljunk, hagyjuk ki azt, aki segélyből és, és azokat is, akik kiemelkedően gazdagok.) El tud manapság tartani hosszú éveken (18?) keresztül egyetlen férfi egy asszonyt és egy gyereket? Netán két gyereket? (Régen ennél több gyerek is volt.) Luxus nélkül, de tisztességesen.

Nem hiszem!

Annyira de annyira boldog lennék, ha nem kellene dolgoznom, s otthon lenne egy két gyerekem, meg egy férjem, akikkel törődhetek, s szerethetem őket!

Jaaa vagy hogy ilyen nincs, még a mesékben sem!

Nézd, te ezt rosszul fogod fel.

Azt, hogy egy nőnek feltétlenül és kivétel nélkül anyának kellene lennie, semmilyen biológiai tényező nem igazolja. Ez már a társadalmi szocializáció következménye.

Az ős-, ókorban nemigen volt védekezés, tehát a nők sokkal többet szültek. Azt elismerem, hogy 2-3 éves koráig egy gyermeknek igenis szüksége van az anyjára minden szempontból, de onnantól kezdve, hogy nem kellett szoptatni, tulajdonképpen más is el tudta látni a vele kapcsolatos teendőket.

Csakhogy akkoriban 5 gyermek ötször annyi véet jelentett, és aztám már olyan sokan voltak, hogy valakinek rendszerezni kellett a salási életet - ezért lett ez az anya feladata, akinek egyébként is otthon kellett maradnia az legújabb baba miatt.

Na meg a férfiak testfelépítésük révén megfelelőbbek a fizikai munkára. És akkoriban bizony nem tudtak szellemi munkából megélni...

Így alakult ki, hogy a nő otthon volt, a férfi dolgozott, majd ebből egyre inkább az lett, hogy a nőt elnyomták, és kiutalták s helyét.

Csakhogy: a nő is álmokkal, vágyakkal, tervekkel születik. És ezek a vágyak nem egyedül az anyaságra vonatkoznak.

Nekem például a legfőbb álmom, hogy anya legyek, de emellett vágyom arra is, hogy író-, újságíró lehessek. És szeretnék utazni, másokkal foglalkozni, elérni azokat a célokat, amik a szívemben nyugszanak. A szocializáció nem ölhette meg azt a tulajdonságot, hogy mindenkinek vannak álmai.

És a gyermekévek bizony elröppennek, aztán mi lenne, amikor 20 év múlva a gyerekeim elköltöznek? Akkor mit fogok csinálni szabadidőmben, ha addig csupán otthon ülő háztartási anya voltam?

Baromira bánni fogom, hogy más álmaimat nem valósítottam meg. Egy ideig mindent elfeledtethet az emberrel az anyaság, de egy idő után úgyis sóvárogni fog valami másra is.

A különbség az, hogy régen a nők nem tehették azt, amire vágytak, ma már igen. Ma már mindenki küzdhet a boldogságáért - mert nagyon naiv vagy, ha azt hiszed, hogy régen a nők csupán anyák akartak lenni, és semmi másra nem vágytak volna.