Az rendben van, ha a férj az utolsó fillérig odaadja a fizetését a feleségenek?

Ha ennyit dolgozik a fiad mikor költené el a pénzt? Ha nem éheznek akkor az azt jelenti, hogy a menyed gondoskodik a kajáról vásárol/főz/rendel. Mindenük meg van és a fiad nem panaszkodik. Elégedettek így a dolgokkal.

Nálunk én vagyok a feleség és a férjemnek adom a pénzemet mert ő mobilisabb: bevásárol, hoz mindent amit kérek, feladja a csekkeket. Én meg főzök, és itthon vagyok a babával. Nekem csak akkor kell pénz ha rendelek valamit netről és ki kell fizetnem a futárt. A férjem nem szórja a pénzt, nagyon ügyesen bánik vele és mindent megbeszélünk mit szeretnénk venni.

"Az rendben van, ha a férj az utolsó fillérig odaadja a fizetését a feleségenek?"

IGEN, rendben van, ha ÖK KETTEN ebben egyeztek meg!

"Fiam minden forintot odaad a menyemnek. Pár ezer Ft marad nála egy hétre."

Minek kellene több pénznek lenni nála? Normál esetben az emberek nem vásárolnak folyamatosan, apróságokra meg ennyi elég. HA több kellene neki, akkor a feleségével megbeszélné!

NEKED semmi közöd a fiad anyagi helyzetéhez, ahhoz, hogy ki kezeli a családi kasszát, és ki mennyit dolgozik!

Ettől még, amit leírtál, lehet jó házasság is, meg rossz is. Az biztosan nem jó, hogy ennyit dolgozik a férj, mert így valószínűleg nem törődik eleget a gyerekeivel. Ez is fontos, nem csak a pénz.

Más baj szerintem nincs, vagy legalábbis ennyiből nem lehet megállapítani. Ahhoz tudni kéne, hogy a feleség elherdálja a pénzt, hülyeségekre költi, vagy ő is takarékoskodik, de nyilván neki van ideje boltba menni, a számlákkal törődni stb. Attól még, hogy csak az egyik tagnak van a közös pénzhez közvetlen hozzáférése, még dönthetnek közösen a fontosabb kiadásokról.

Az, hogy a feleség dolgozzon-e, megintcsak az ő döntésük. Az is egy jó rendszer, hogy az egyik tag keresi a pénzt kizárólag (ha eleget keres ehhez), a másik pedig a háztartással és a gyerekekkel törődik. Ekkor viszont szabadidejükben is kell mindkettőjüknek a gyerekekkel foglalkozni, mert őnekik anyaképre és apaképre is szükségük van.

Papám is odaadott mindent, még ha mamám dolgozott is. Mama vezette, mire mennyi pénz kell, számlák, konyha, nyaralásra félre tenni stb. Utána adott zsebpénzt saját magának és papámnak is, ezt is írták a kis könyvbe. 50 évig éltek boldog házasságban, aminek Papa halála vetett csak véget, két gyereket felneveltek, kitaníttattak, sosem volt hitelük, sőt, milliós megtakarítással mentek neki a nyugdíjas éveknek, miközben előtte sem nélkülöztek.

Apum nem bírja kezelni a pénzt, abszolút impulzus vásárló, elküldöd lisztért otthagy 20 ezreket a boltban. Náluk nincs már “kis könyv” de anyának odaadja, hagy magánál némi pénzt, számlákat bevásárlást tankolást anya rendezi. Jut is marad is, senki nem érzi magát kisemmizve.

Mi párommal külön kezeljük a pénzt de mégis közösen, valaki lakbért fizet, valaki a számlákat, ennek ellenére én “kis könyves” vagyok, az utolsó fillérig írom mit mire költök, a fizetésemből külön adok magamnak pénzt a többihez nem nyúlok. Ő költ amire jónak látja, nem figyeli mire mennyi megy el, nem bánik jól a pénzzel. Volt egy időszak amíg én nem kerestem, addig az övét én osztottam be fillérre, és teljesen jól kijöttünk ketten egy pénzből. Van aki keresni tud jól (tehetséges, jó lehetőségek, kemény munka); van aki beosztani, aki a semmit még elfelezi és megél belőle. Ha mindenki boldog így, ne szólj bele, vagy ha beleszólsz; ne sértődj meg ha te leszel a sárkány anyós. Tudod, az én anyósomnak volt bátorsága azért csesztetni mert nem főzök minden nap, holott ő a két fiának havonta egyszer bírt összeütni üveges szószos bolognait miközben panaszolta hogy elvettem a fiát akit kihasználok. Kár, hogy végül őt a fia emlékeztette, hogy magától is menekült volna otthonról. Ne juss erre a sorsra, nagyon rossz ám egymagadnak fortyogni miután elmarod magad mellől a családodat.

Mint meny mondom, hogy ne szólj bele a dolgukba. Ha kér tanácsot, akkor adj neki, de ne kezdd tényleg uszítani azért mert téged zavar. Megrontaná a kapcsolatukat!

Nekem bele akart anyósom szólni a dolgainkba ilyen módon pl.: hagyjad hagy maszekoljon, mert az nekem is jó. Mondom 1: sosem mondtam, hogy nem csinálhatja. 2: majd mi eldöntjük hogy jobb nekünk 3: nekem nem olyan fontos a pénz, hogy amiatt sose lássuk egymást! Mert az nekem nem kapcsolat. De mivel magából indul ki, mert őt a palijával csak a pénz tartja össze, nem csodálkozom a tanácsán egyrészt. Másrészt meg direkt bele akart szólni tudom jól. Nem tetszett neki, hogy a fia már nem rá hallgat. Még azt is megmondta neki mindig, hogy borotválkozzon már meg mert hogy néz ki - szerinte, mert neki nem tetszik a szőr. Nekem meg pont az tetszik és mondtam neki, hogy nekem kell hogy tetsszen, nem másnak!

Idegesítő amikor mi kialakítjuk magunknak a dolgainkat, erre beleszólnak vagy leszólnak...

A fiad felnőtt, tud önálló döntést hozni!

Örülj neki!

Anyósom 5 évesként beszélt a férjemmel! Olyan visszatetsző volt, s látszott hogy nem is akarta, hogy a karmai közül kiszakadjon. Mert addig tudta befolyásolni jobban. Ráadásul a hátam mögött tuti ellenem beszélt, mert volt egy olyan mondata amiből rájöttem, hogy azon mesterkedett a kapcsolat elején (is már), hogy a fia soha el ne költözzön, mert akkor éppen egyedül álló volt és sosem volt pénze, meg imádott a fiára támaszkodni mindig is. Legszemetebb dolog volt tőle, hogy a fiát nem hagyta élni, felnőni, aki folyton azt tartotta szem előtt, hogy ha anyuka füttyent akkor ugrani kell, különben bünteti őt lelkileg utána ha nemet mer mondani.

Jöttem én és most már ott tartunk, hogy a nagyon nagy "ragaszkodásból" az lett, hogy idegennek kezeli a fiát. Már nincs szükség arra, hogy lássa... Most hogy sínen a pénzügye a pasi által, meg most az új kedvenc a másik gyereke, így már nem kell a férjem. Olyan jól el van nélküle hogy...! Érdekes... hol az a fene nagy szeretet amiről másoknak beszél, hogy ő hogy szereti a gyerekeit? Az egyiket, csak az egyiket....

Szerintem nincs rendben.

Egy férfi adjon és költsön magára akkor is ha az a bizonyos közös kassza van.