Leírnátok, a véleményeteket erről?

Én már a saját anyámnak sem kellettem, így kizárt hogy belőlem jó anya lenne, nem volt előttem minta. Emellett gyenge az idegrendszerem, nagyon nehezen viselem el a gyerekeket (sokszor saját magamat is). Nem fogok azért gyermeket szülni, hogy mindekettőnk életét tönkretegyem. Nem vagyok szingli, tartós kapcsolataim voltak és van most is. De a gyermekszülést nem nekem találták ki.

42 éves vagyok.

Áruljátok már el nekem,kérlek,hogy miért van az,hogy mi,akik nem állhatják a gyermekeket,képesek vagyunk elfogadni azokat,kik szeretik őket?És ez fordítva miért nem működik?

Miért van az,hogy mi nem megyünk a gyermekvállalás kategóriába szapulni az édesanyákat,hogy nálatok nincs valami rendjén.

Miért nem teszünk megjegyzéseket a gyermekpártiakra?És fordítva miért kell azt elviselnünk?

Mi vagyunk a toleránsak,ennek ellenére miért mi vagyunk kinézve a társadalomból?Miért mi vagyunk lepontozva?

Miért nem lehet elfogadónak lenni?És miért kell mindenkinek ugyanazt szeretni?Miért nem lehet elhinni,hogy van,akinek teljes az élete más módon?

Egyébiránt pedig már egy ilyen egyszerű kérdésből lehet szűrni egyértelműen,hogy melyik tábor az elfogadó.

"szereted a gyerekeket?"

Erre a válasz:Igen,nem.Írja valaki,hogy nem.Erre már meg is jelennek a kötekedők a másik oldalról.És miért nem?Kérdezzük mi,hogy ti meg miért igen???

Szerintem sokan az anyagi helyzetük miatt sem akarnak gyereket.Mert ugye kevés munklehetőség van,és még kevesebb ami normálisan,vagy legalább megfizet.

És vannak olyanok is akiknek nem volt szép a gyermekkoruk,pl.:verték őket,nem szerették.Ez is egy ok lehet,amiért nem akarnak babát.

Az ilyeneket megértem hogy miért nem akarnak babát.

Csak azt nem értem hogy lehet egy kisbaba gusztustalan.Hisz ő ugyanolyan mint mi csak kicsiben.Nem úgy jöttünk a világra hogy egyből ki tudjuk törölni a se...ket.És hogy lehet őket utálni?

Én már nagyon szeretnék babát,és egyálatalán nem tudnám utálni őt/őket!Imádom őket nagyon.Gusztustalan?Szerintem egyáltalán nem.Mi is ugyan olynok voltunk!!!

Na mindegy 1részem azért megérti őket,akik nem akarnak babát(aki nem tarják gusztustalannak,és nem utálják őket).

De szerintem ez idő kérdése,változhat még!Most még van aki így gondolja,hogy nem akar babát,de lehet 1év múlva már máshogy is gondolhatja.

22/L

Én sem szeretnék, és ezt senki sem kérheti rajtam számon, és nem követelhet ezért magyarázatot.

Kicsit más már a világ, mint anno volt. Az embereknek vannak terveik, nem csak annyi a dolguk, hogy "szaporodjanak".

Nem szeretném, ha az életem során csak ezzel kéne foglalkoznom. Belegondolok abba, és elképzelem, hogy milyen lenne, ha akár 10 év mulva nekem gyerekem lenne. És valahogy olyan nehéz, és letörő érzés fog el.

Nem tehetek róla, így lettem "beállítva". És igen, engem sem hoz lázba egy kisbaba látványa. Jó, aranyosak, de nem kéne.

És már egyre kevesebb ember szeretne egyereket. Van akinek később változik a véleménye, de van, akinek nem.

Én sosem akarnék gyereket, nem tudok újakat írni, miért.

Egyrészt idegesítőek, akaratosak, ostobák. Tudom, nem buta, csak kicsi, de ez nem változtat azon, hogy hülyeségeket beszél és kérdez, és még tapsikolni is kell hozzá. Irigylem azoknak az idegrendszerét aki bírja.

Szülni soha nem szülnék, 9 hónapos macera, hízás, fájdalom... kell a fenének, a gondolatától is rosszul vagyok. Ha lehetne komplikációmentes szüléseket is császármetszéssel elvégezni, meggondolnám ezt a részét. De így, jézusom!

Még tanulok, de ha minden igaz olyan munkával végzek, amit szeretek, és amit szivesen csinálk életem végéig. Nem akarok többéves kimaradást, nemhiszem, hogy jót tenne a karrieremnek, bár ez annyira nem elsődleges.

Nincs kedvem évekig akár otthon punnyadni, házicselédként élni, anyatigrisnek lenni, mert eza "fajta" nő a legszánalamsabb szerintem. Azok is, akik itt ugranak az ember torkának mert nem akar gyereket... persze nem mindenkiből lesz ilyen, de sok ilyet ismerek, észre sem veszi magát, hogy nem csak a barátait, de a férjét is kb elüldözi, aztánmeg csodálkoznak.

Nem látok semmi jót egy gyerekben, én ezért döntöttem így. Persze be vagyok rendezkedve a gondolatra, hogy egyszer talán lesz egy, ha a szerelmemnek ez lenne minden vágya: de gyesen ő lesz, és csak az említett császármetszéses dolog mellett, valamint ha tényleg nagyon jól állunk anyagilag, és nemkell nélkülözni miatta semmi addig megszokott dolgot. Ez a legmaximumabb amivel meg tudok barátkozni.

Nehéz leírni, hogy miért utálom és miért tartom gusztustalannak őket. Én is voltam gyerek, igen, és sokszor eszembe jut, hogy milyen kis hülye voltam, mert engem zavarnak a gyerekek tudatlanságai (még ha nem is tehetnek róla), még a magamé is így utólag.

Nem volt rossz gyerekkorom, de kiemelkedő sem, szüleim nem voltak mintapéldányok, de nem voltak rosszak.

Idegrendszerem nincs hozzájuk, idegesítenek.

Így lettem összerakva és kész.

Nekem már megfordult a fejemben, hogy ez valami természetes folyamat, hogy ne szaporodjunk annyira túl. (bár így is sokan vagyunk) Hisz már nincs nagy "ellenség", ami ritkítaná az emberi fajt, nem úgy, mint az állatoknál, ezért így avatkozik közbe a természet. Vannak orvosok, elég komoly már az orvoslás is, elég sok embert megmentenek, nem úgy, mint régen.

Bocsánat, de nem olvastam végig a kommenteket.

Szóval, én sem kellettem anyámnak, és mindig azt hittem, hogy engem senki nem fog szeretni, ezért nem is akartam szülni.Márpedig az történt, hogy 16 évesen szültem, most 32 vagyok, de ma, ha így anonim elmondhatom, akkor azt mondom, hogy ha soha semmi jó dolog sem fog történni az életemben, akkor is áldom az eszem, hogy anyává lettem.Az a feltétel nélküli, tiszta szeretet, amit egy gyerek ad, azt soha de soha egy társ sem fogja megadni.Nem is lehet elvárni, mert a kettő nem ugyanaz.Aki ezt megtehetné, és kihadja az életéből, az nem tudja hogy mit veszít.

Szerintem attól is függ, hogy hány évesen mondja az ember hogy nem szeretne gyereket. Mert ha egy 18 éves mondja, annak változhat a nézőpontja, ugyanúgy, ahogy egy 30 évesnek is, de szerintem minél idősebb az ember, annál jobban tudja a döntésének "miért"-jét.

Ma például az anyagiak miatt nem vállalják be sokan a gyereket, vagy mert karriert akarnak építeni. Vagy éppen azért, mert olyan családban nőttek föl, ami nem éppen mutatott etikailag helyes példát, és az embert azt gondolja, hogy ha a szülei ilyenek voltak, akkor Belőle sem lehet jó szülő. De olyan is van, aki egyszerűen nem gyerekpárti, és nem tudja magáról, hogy idegileg nem bírná elviselni azt az állandó felelősségérzetet amit egy gyermek nevelése von maga után. És van, aki egyszerűen csak érzi azt, hogy nem kész még a dologra.

Bocsi, ha olyat írtam ami már volt, de nem olvastam végig.

15/L