èpp könyvet írok. Elmondanátok a véleményeteket erröl a "kissebb" részletröl? Ez még csak piszkozat, és nem magyar billentyüzet.

A történet teljesen valós,akármilyen hihetetlen,ez mind velem történt meg.Az egész akkor kezdödött,mikor elvesztettem édesapámat.Èdesapám dolgos ember volt,sokat tartózkodott külföldön a munkája miatt.Egy nap egy kissebb balesetet szenvedett a munkahelyén.Késöbb kiderült hogy eme kis baleset miatt rákos lett.Nem vettem sokat észre a dologból,még kicsi voltam.Sokat kellett kórházba járni hozzá,néha haza engedték egy hétvégére.Egy nap amikor még az ovodába voltam,hirtelen ekezdtem sírni,hogy édesapám meghalt.Az ovónénik vígasztaltak hogy ez nem így van,ö igenis él,és hamarosan hazaengedik a korházból.Még aznap közlte velem édesanyám hogy apukám már nincs velünk,és a mennyböl vigyáz rám ezentúl.

Ettöl a pillanattól változott meg gyökeresen az életem.Èdesanyám teljesen megváltozott,már nem az volt aki eddig.Bánatát az italba folytotta.Elég gyakran volt részeg.Elkezdtem az elsö osztályt,anyám napról napra furcsább lett.Megismerkedett egy férfival,aki látszólag minden bánatát elfeledtette vele.A család megint család volt,de csak egy darabig.A kedves férfiböl,egyik napról a másikra egy alkoholista,agresszív állat lett.Közösen ittak anyámmal egész nap,addig ameddig csak szervezetük bírta,és ki nem robbant közöttük egy vita.Délelöttönként szerencsére iskolában voltam,ezért csak a délutánokat kellett valahogy átvészelnem.A délutánok szinte ugyanolyanok voltak.Veszekedés,verekedés,menekülés a családi házból,nehogy megölje édesanyámat ez a féri.Ha szerencsénk volt,jól eltudtunk bújni.Ha nem,akkor végig kellett néznem hogy anyámat lilára veri az a barom.Reggelente minig szent volt a béke,minden a legnagyobb rendben volt.Èdesanyám rendszerint reggel hatkor keltett minden nap.Az elsö feledatom az volt,hogy elkellett mennem bort,cigarettát venni nekik.Utána indulhattam az iskolába.Ott se volt jobb,nem voltak barátaim,ki voltam közösítve az egész iskolából.Rossz tanuló voltam,szomorú,és lelkisérült.Koszos,és büdös gyerek voltam,ami megintcsak ok volt arra hogy ne foglalkozzanak velem.Miután hazaértem az iskolából a látvány az mindennapos volt.Mind a kettö olyan részeg volt,hogy a földön feküdtek a saját vizeletükben.Mikor már nem voltam olyan kicsi,sokszor könyörögtem anyámnak hogy ne igyon,mert megfog halni.

-Anya,kérlek ne igyál holnaptól,mert nagyon szeretlek,és nem akarlak elveszíteni.

-Megigérem hogy nem iszok holnaptól kicsim.èn is nagyon szeretlek.

Igen,ez a rövidke párbeszéd szinte naponta elhangzott közöttünk.

De sose tartotta be amit mondott.Minden reggel mennem kellett bevásárolni,ha volt rá pénz ha nem,akkor is.Miután már nem volt pénzünk ételre sem,mindeg engem küldött szomszédokhoz,ismerösökhöz kölcsönkérni.Ha már senki nem adott nekem pénzt,akkor nagyapámhoz kellett mennem aki pár kilóméterre lakott töllünk.Mindig adott pénzt,gyakran adott nekem is.Tudta hogy ételre nem telik,csak italra,tudta azt is hogy néha napokig nem volt mit ennem,mert az ital fontosabb volt anyámnak mindennél.Ahogy teltek az évek,egyre jobban elvoltam keseredve,mert egy igazi kis senkinek számítottam,senki nem foglalkozott velem.Még a két testvérem se,akik sokkal idösebbek voltak nállam.Öket szinte soha nem láttam.Nem nagyon jártak haza,nem érdekelte öket a nyomorom sem,örültek hogy nekik nem kell ott élniük.Èdesanyámat egyre gyakrabban kérleltem hogy ne igyon,hiszen ígyis beteg,nem akarom elveszíteni.Persze eredménytelen volt minden eröfeszítésem,ha tehettem nem voltam otthon,inkább átmentem a szomszédba,ahol több szeretetet kaptam mint otthon.Sajnáltak nagyon,sokszor ettem,ittam nálluk,nem sajnálták töllem az ételt.Lehet ha ök nem lettek volna,ma nem írnék könyvet.A fél falu sajnált,vagy inkább megvetett anyám miatt.Nem telt el olyan nap amikor nem szólított le valaki,hogy jó lenne ha anyám megadná a tartozást,mert megigérte hogyha kap pénzt,azonnal küldi velem az összeget.

Volt anyámnak egy barátnöje,ö is az utcában lakott.Ö se vetette meg az italt,néha ö is átjött hozott bort,adott pénzt hogy legyen mit ennünk.Az a pénz is természetesen italra ment el.Ha egy szelet csokoládét szerettem volna venni,anyám lekiabálta a fejem hogy nincs pénzünk.A boltba,kocsmába gyakran hitelért mentem vásárolni.A kocsmában a pultos lenézett,vízhordólánynak nevezett,mindig gúnyolódott velem.A boltos néni nagyon aranyos volt,néha nem kellett kifizetnem a kenyeret,tejet,csak az alkoholt meg a cigarettát.Néha adott még egy szelet csokit is,vagy épp joghurtot.Nagyon szerettem öt,örültem volna ha ö lett volna az anyám.Csak azt szerettem volna ha valaki szeret,és figyelembe vesz.Nem akartam én gazdag lenni,nem akartam kitünni a tömegböl,csak egy anyára lett volna szükségem aki mindig ott van nekem amikor szükségem lett volna rá.Annyi megaláztatás ért már gyerekként hogy olyan voltam mint aki az öserdöböl szabadult ki.

A napjaim még mindig ugyanúgy teltek,naponta könyörögtem hogy fejezze be az italozást,naponta igérte meg hogy másnap nem iszik.

A kertünk mögött volt egy szemétdomb,a faluból oda hordták a szemetet az emberek.Gyakran tettem arra egy rövid sétát,hátha találok élelmet,vagy ruhát,vagy bármit ami hasznomra vállhat.

Gyakran menekültünk anyámmal is oda,amikor elszabadúlt otthon a pokol.Néha én is beszáltam a verekedésbe,próbáltam védeni anyámat,de kicsi,és gyenge voltam.

Egyszercsak hozzánk költözött anyám testvére.Utána valahogy rosszabb lett a helyzet amikor mindhárman eleget ittak.

Ha anyám élettársa elkezdett vitázni anyámmal,vagy kezet emelt rá,akkor ö,a nagybátyám (nevezzük Attilának) megvédte öt.De amikor ö pont nem volt otthon,akkor a nevelöapám (nevezzük Ernönek) bosszúból nagyon megverte anyámat.Hajánál fogva rángatta ki a kertbe,ütötte,rúgdosta.Ezek a jelenetek számomra teljesen természetesek voltak.