Apám felesége kidobált mindent és ne legyek felháborodva?

Sziasztok!

Egy éven belül elveszítettem mindkét nagyszülőmet. Kis lakásban laktak, mamám egyik utolsó mondata az volt, hogy vigyük a kulcsokat (tesóimmal) és vigyük el a lakásból, ami kell.

Nyilván nem kell semmi ami érték (nem is nagyon volt), csak pár dolog, ami őrájuk emlékeztet. Nem az aranyra vágytam, csak a kis faragott faszoborra, amit papám csinált vagy 1 képre, amit a mamám festett. Emlékek mind. Legalábbis nekem/nekünk.

Mondtam apámnak, hogy szívesen felmennénk és elhoznánk pár fotót, képet, vagy azt a faliórát, amit mindig néztem gyerekkoromban. Ami egyébként borzalmasan ronda, de akkor is a mamát juttatja eszembe, mert mindig azon nézte az időt, amikor főzött.

Apám mondta, hogy felesleges, mert az új felesége (2 éve vannak együtt) már kiürítette a házat amikor szabadságon volt. Azaz a bútorokat, edényeket, szőnyegeket elosztogatta a rokonainak, a ruháikat elvitte rászorulóknak a tárgyak nagy részét meg (ami "felesleges kacat") kidobálta a lomtalanításnál.

Most renoválják a lakást, mert a felesége kitalálta, hogy költözzenek be, közelebb van a munkahely.

Ez volt az a pont, amin teljesen kiakadtam és mondtam mindent, ami eszembe jutott.

Felnőtt, dolgozó emberek vagyunk a testvéreimmel, nem vagyunk (szerencsére) rászorulva sem a lakás árára sem pedig a benne található èrtékekre, de azért mindennek van egy határa.

Most én vagyok a szemét a szemükben meg a bátyám (aki közölte, hogy őt többet ne keresse), illetve az öcsém is, aki ugyanúgy kiosztotta apámat.

Nem érti mi a bajunk, mi vagyunk a hülyék.

Még sírva is fakadtam, amikor megtudtam, hogy kidobta lomtalanításnálnaz órát meg a faszobrot is...és nem érti min húztam fel magam.

És nem érti miért utáljuk a feleségét.

Szívesen fogadnám nálam tapasztaltabbak tanácsait.