Apám felesége kidobált mindent és ne legyek felháborodva?

Nagyon sajnálom!

Sajnos nem tudsz mit tenni.

Esetleg ha van olyan tárgy amit még vissza lehet szerezni az talán könnyítené a helyzetet.

Én a nőt osztottam volna ki, nem apukádat. Borzasztó hogy számára az eszmei érték ismeretlen...

Remélem túlteszitek magatokat rajta!

Mik.voltak az idopontok? Mert jogos, akkor a felhaborodasod, ha miutan meghalt mamad/papad es te elmentel a temetesre es temetes utani masnap mar kipakoltak a lakast. Ez kisse sarkitott, de gondolom erted.

Ha azonban idezlek: "mamám egyik utolsó mondata az volt, hogy vigyük a kulcsokat (tesóimmal) és vigyük el a lakásból, ami kell." - es ezt neked mondta es te nem vitted a kulcsokat es nem mentetek a lakasba es vittetek, ami kell, mert emlek, hanem csak ugy elvoltatok es gondoltatok majd raertek még, akkor nem jogos.

Mamad nyilvan tudta (bolcs oreg lehetett, aki a fiat is ismerte vagy a fia uj feleseget isten nyugosztalja), hogy ahogy meghal nem rendelkezik a tulajdona es egykori szemelyes targyai felett sem es azok elkallodnak.

Persze megertem a felhaborodasod, de jartam hasonlo helyzetben es csakis magamat okoltam nem masokat.

(Nekem mamam tobbszor mondta vigyem ami kell es sokszor nyomta volna kezembe a salat, a szvettert, a szonyeget, a kis porcelantalat, kepet, konyvet etc. En meg ugyan mar de hat elsz, meg hat nem akarom en csak ugy elvinni. Aztan egyszercsak papam meghalt, mamam messzire koltozott bentlakasos otthonba. Tovabbra is mondta menjunk vigyuk, amit akarunk. Ooo nem, meg hat ugye dolgozo ember vagyok hova utazgassak, cipekedjek, raerek meg. Erre az egyik rokon bekoltozott varatlanul a hazba es a mamam gyerekei (ergo szuleim) szepen segitettek az altalad leirtakhoz hasonlo "elosztogatas, elpakolas, lomtalanitas, raszorulokak adas.." mire eszbekaptam mar semmit nem tehettem. Viszont veled ellentetben csak magamra haragszom (vegul is minek utaljam meg a szuleim, nagyneneim, nagybacsijaim), hiszen amik eltek a fejemben emlekkepek, hogy mit is vinnek majd egyszer el azok valahol eltuntek.

Tehat szomorkodj, mergelodj, de legkozelebb, ha ilyen lesz ne sajnalj magadtol egy nap szabadsagot es menj el azokert aiket emlekbe szeretnel az idos rokonodtol.

Annak nőnek ki engedte meg, hogy a nagyszüleidnél rendezkedjen?

Apukád nem érti miért utáljátok a feleségét. Erre egyszerű a válasz. Apu! Látod azt a nőt, aki éppen az utcán sétál? Ismered? Tudod ki ő? Most milyen érzés van benned? Mit érzel? A feleségeddel szemben nekünk is ugyan ezek az érzéseink vannak. A feleséged akárhogy kedveskedik, töri magát, nekünk csak egy idegen személy marad. Amikor ez az idegen nő kidobált a házból mindent, nekünk ez olyan érzés volt, mint amikor egy betörő elvisz, kirámol a házból mindent.

Most biztos mínuszba leszek pontozva, de szerintem nem jogos ez a hatalmas hiszti, dráma és kiborulás amit előadtok. Eleve ott kezdődik a dolog, hogy jogilag neked és a testvéreidnek semmi közötök a lakáshoz és a benne lévő dolgokhoz, az apátok öröksége, így neki joga van azt csinálni vele, amit csak akar.

Másik, hogy nem lehet a végtelenségig őrizni a dolgokat. Mondtátok apátoknak egyetlen szóval is, hogy figyelj fater, ezt meg ezt el szeretnénk hozni a mama házából? Ha nem, akkor neki honnan kellett volna kitalálni?

Azt meg én se értem, miért utáljátok a feleségét. Csak azt csinálta amit kb minden ember csinál, mikor egy régi lakás felújításába kezd. Ennyi. Ő aztán végképp nem tudhatta, hogy neked mi a fontos.