Apám felesége kidobált mindent és ne legyek felháborodva?
Sziasztok!
Egy éven belül elveszítettem mindkét nagyszülőmet. Kis lakásban laktak, mamám egyik utolsó mondata az volt, hogy vigyük a kulcsokat (tesóimmal) és vigyük el a lakásból, ami kell.
Nyilván nem kell semmi ami érték (nem is nagyon volt), csak pár dolog, ami őrájuk emlékeztet. Nem az aranyra vágytam, csak a kis faragott faszoborra, amit papám csinált vagy 1 képre, amit a mamám festett. Emlékek mind. Legalábbis nekem/nekünk.
Mondtam apámnak, hogy szívesen felmennénk és elhoznánk pár fotót, képet, vagy azt a faliórát, amit mindig néztem gyerekkoromban. Ami egyébként borzalmasan ronda, de akkor is a mamát juttatja eszembe, mert mindig azon nézte az időt, amikor főzött.
Apám mondta, hogy felesleges, mert az új felesége (2 éve vannak együtt) már kiürítette a házat amikor szabadságon volt. Azaz a bútorokat, edényeket, szőnyegeket elosztogatta a rokonainak, a ruháikat elvitte rászorulóknak a tárgyak nagy részét meg (ami "felesleges kacat") kidobálta a lomtalanításnál.
Most renoválják a lakást, mert a felesége kitalálta, hogy költözzenek be, közelebb van a munkahely.
Ez volt az a pont, amin teljesen kiakadtam és mondtam mindent, ami eszembe jutott.
Felnőtt, dolgozó emberek vagyunk a testvéreimmel, nem vagyunk (szerencsére) rászorulva sem a lakás árára sem pedig a benne található èrtékekre, de azért mindennek van egy határa.
Most én vagyok a szemét a szemükben meg a bátyám (aki közölte, hogy őt többet ne keresse), illetve az öcsém is, aki ugyanúgy kiosztotta apámat.
Nem érti mi a bajunk, mi vagyunk a hülyék.
Még sírva is fakadtam, amikor megtudtam, hogy kidobta lomtalanításnálnaz órát meg a faszobrot is...és nem érti min húztam fel magam.
És nem érti miért utáljuk a feleségét.
Szívesen fogadnám nálam tapasztaltabbak tanácsait.
"A viszony meg már amuyg is rossz, rossz volt a történtek előtt is."
Ez teljesen egyértelmű. A kérdező maga írja, hogy utálja a feleséget, nyilván ezt érezteti is vele rendesen. Na most innentől kezdve, a feleség miért mozdítaná akár a kisujját is a kérdezőért? Nem kell szeretni, de ha kialakítottak volna egy semleges, normális viszonyt vele, biztos lett volna 3 perce, hogy rácsörögjön a kérdezőre kell-e neki valami. De még ha nem is, ha nem fújnának így a feleségre és normális beszélőviszonyban lennének az apjukkal, akkor nem lenne ügy mert meg tudták volna beszélni.
Ennyi ótvar kretén gyökeret...
Jöttök itt a joggal meg jár a pofátok, hogy a kérdezőnek semmi köze a nagyszülők házához.
Azzal nem jön senki, hogy az apának legalább annyi bevillanhatott volna a nyomorult fejébe, hogy hátha kellene valami a három gyerekének emlékbe a nagyszülőktől.
Azzal se, hogy jog ide jog oda a jogon kívül ott az értelem és az érzelmek is. Ha ki akarok valamit dobni megkérdezem a környezetemet, nem kellene -e nekik valami. Mert nekem lom, nekik lehet, hogy érték.
A feleség is a saját pereputtyának osztogatta a cuccokat, rátok, kérdező nem gondolt senki.
Az tuti, hogy innentől közölném apámmal, hogy számomra halott ember és kaparják el a kutyák, ha felfordul.
Mert aki ennyire nincs tekintettel a gyerekeire az nem érdemel többet.
Acelsziv!
Ne zavarjon, hogy mindenki megérett hogy a kérdező fel van háborodva és ennek erkölcsi jogát senki nem is vitatta. Na igen, manapság már nem divat az értő olvasás. Ha az lenne, te is felfogtad volna.
Jézusom! Nem számítottam ennyi hozzászólásra és arra, hogy egymásnak estek.
Elhiszem, hog, JOGILAG apám az örökös és "rendben van", hogy ő szortírozza ki a nagyszüleim cuccait, de egy huszadrangú idegen senki, aki 2 éve ismerte őket (havonta 1x meglátogatva) ne szelektálja már ki a családtagjaim cuccait!
Egyébként nem tudtam róla, hogy ezt tervezik, mert beszéltük tesóimmal is, hogy apánkat is odahívjuk és együtt, KÖZÖSEN kipakolunk majd. Ezt mondtam akkor apámnak is, aki annyit mondott rá, hogy "oké".
Igazából semmi nem az ő ötlete, azt csinálja amit a nő mond neki, saját gondolata nincs és sosem volt. Meg sem fordult a fejében, hogy másoknak rosszul eshet, az érzelmi intelligenciája a béka segge alatt van.
Egyébként tisztában vagyok a jogi oldalával (ilyesmi területen dolgozom), de szerintem senkinek nem tetszene, ha egy halott rokona emlékeit és cuccait egy vadidegen szorzítozná.
Megegyszer kerdezo: ha valakire haragudni kell, ha valaki hibas, az az apad. Ne, a felesége, bármennyire is szeretnéd. Apad.
Próbáld feldolgozni a történteket és tárgyak nélkül emlékezni a nagyszuleidre
Ne haragudjatok, de még meg is volt beszélve, hogy együtt lesz szortírozva.
Akkor mit nem fogott fel ez a nő a történetben?
Egyébként ez az embertipus ahogy talál egy gazdagabb férjet azonnal szalad. Bár ha jól értem már nagyon nem fiatal, nem valószínű, hogy kell bárkinek, de azért ne adjátok fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!