Mit tudnék tenni? Hogy szerezzem vissza a feleségem?

6 éve élünk házasságban, van két lányunk. A nagyobbik 4,5 éves, a kicsi 2 éves. Januárban kezdte a bölcsit. A feleségem visszament dolgozni. Szerencsére visszavették a munkahelyére.

Nagyon jól érzi magát, állítása szerint már várta, hogy újra felnőtt emberek között lehessen.

2,5 hónapja megváltozott minden. Igazából nem igazán értem, hogy miért.

A szüleim vidéken laknak és 2 éve anyukám nyugdíjas, de apukám még aktív munkavállaló.

A második lányunk születésekor pont kapóra jött anyukám segíteni. Bár a feleségem ennek nem igazán örült, mivel ő fontosabbnak tartotta az első időket az anyukájával megosztani. Persze ezt megértettem, de attól még úgy gondoltam, hogy anyukámnak is joga van ott lenni az első percekben, amikor hazajövünk. Így ideköltözött hozzánk pár hétre. Egészen pontosan majdnem 2 hónapig itt volt.

A feleségem előtte csupa csacsogó volt, állandan járt a szája, életvidám volt. Ezután pedig inkább bezárkózott.

Sokszor veszekedtünk azon, hogy őt zavarja, ha anyám bámulja, miközben ő szoptat. Megértettem és beszéltem erről anyámmal, aki kiakadt és inkább hazament.

Nekemez nagyon rosszul esett..hiába nem volt gond köztük soha semmi.

Utólag én is belátom, hogy elég sokan voltunk körülötte. Ráadásul anyukűájával sem tudtak felhútlenül együtt örülni a kisbaba érkezésének.

Anyósom sosem tudott semmit sem csinálni, mert anyám mindig útban volt. Viszont mégis csak az anyám és védem őt.

Na, szóval telt az idő, anyám nem jött gyakran, csak látogatáskor találkoztunk. A feleségem is kezdett megbékélni és meglágyulni.

Aztán most hogy a kicsi bölcsibe jár, szinte mindig beteg. A feleségem megtudja oldani, hogy itthon dolgoik, de azért mondtam neki, hogy anyám majd vigyázz a picire.

Nem tetszett neki, de nagy nehezen belement.

Február óta nálunk lakik az anyám, elég sokat segít. Állandóan főz, takarít, gyereketnevel, stb.

A feleségem pár napja írt egy levelet nekem, amit a postás hozott. Leírta benne, hogy ő ezt így nem csinálja tovább. Úgy érzi magát a saját lakásában (ő nevén van, örökölte), mintha az anyjáéknál lakna tini szerepben, miközben már rég felnőtt.

Leírta még, hogy belefáradt a mayarázkodásba felém és hogy én semmit sem teszek.

Ráadásul megkérdezte levélben, hogy nekem fel se tűnt, hogy hónapok óta nincs sexuális életünk?!

Belegondolva sokszor akart velem beszélni és kért, hogy küldjem haza az anyám, de nem tettem, mert úgy gondoltam, hogy ez nekünk így jó lesz. Mármint a segítsége.

Többször mondta pár hete, hogy tele a töke azzal, hogy nem tud úgy otthon mozogni, mint régen. Állandóan zavarja valaki. Itt az anyámra gondolt.

Írt még arról, hogy lemond a lakásáról, cserébe ha lemondok a gyermekek felügyeletéről, stb.

Nem kér gyerektartást sem és hogy ő beadja a válópert.

A hétvégén itthon sem aludt. Írt egy sms-t, hogy a gyerekek nála vannak egy szállodában és hogy hétfőn, azaz ma elhozza a ruháikat és más dolgokat a lakásból.

A telefont nem veszi fel, dolgozni se ment be. Igazábl nem tudom, hogy hol van.

Apósomék nem moindanak semmit, csak azt, hogy magamnak köszönhetek mindent. Biztos, hogy tudják merre van, de nem mondják el. Nyilván őt védik!

Visszagondolva, rengeteg jel mutatott arra, hogy ő már nem érzi magát jól ezekben az időkben.