Mit tudnék tenni? Hogy szerezzem vissza a feleségem?
6 éve élünk házasságban, van két lányunk. A nagyobbik 4,5 éves, a kicsi 2 éves. Januárban kezdte a bölcsit. A feleségem visszament dolgozni. Szerencsére visszavették a munkahelyére.
Nagyon jól érzi magát, állítása szerint már várta, hogy újra felnőtt emberek között lehessen.
2,5 hónapja megváltozott minden. Igazából nem igazán értem, hogy miért.
A szüleim vidéken laknak és 2 éve anyukám nyugdíjas, de apukám még aktív munkavállaló.
A második lányunk születésekor pont kapóra jött anyukám segíteni. Bár a feleségem ennek nem igazán örült, mivel ő fontosabbnak tartotta az első időket az anyukájával megosztani. Persze ezt megértettem, de attól még úgy gondoltam, hogy anyukámnak is joga van ott lenni az első percekben, amikor hazajövünk. Így ideköltözött hozzánk pár hétre. Egészen pontosan majdnem 2 hónapig itt volt.
A feleségem előtte csupa csacsogó volt, állandan járt a szája, életvidám volt. Ezután pedig inkább bezárkózott.
Sokszor veszekedtünk azon, hogy őt zavarja, ha anyám bámulja, miközben ő szoptat. Megértettem és beszéltem erről anyámmal, aki kiakadt és inkább hazament.
Nekemez nagyon rosszul esett..hiába nem volt gond köztük soha semmi.
Utólag én is belátom, hogy elég sokan voltunk körülötte. Ráadásul anyukűájával sem tudtak felhútlenül együtt örülni a kisbaba érkezésének.
Anyósom sosem tudott semmit sem csinálni, mert anyám mindig útban volt. Viszont mégis csak az anyám és védem őt.
Na, szóval telt az idő, anyám nem jött gyakran, csak látogatáskor találkoztunk. A feleségem is kezdett megbékélni és meglágyulni.
Aztán most hogy a kicsi bölcsibe jár, szinte mindig beteg. A feleségem megtudja oldani, hogy itthon dolgoik, de azért mondtam neki, hogy anyám majd vigyázz a picire.
Nem tetszett neki, de nagy nehezen belement.
Február óta nálunk lakik az anyám, elég sokat segít. Állandóan főz, takarít, gyereketnevel, stb.
A feleségem pár napja írt egy levelet nekem, amit a postás hozott. Leírta benne, hogy ő ezt így nem csinálja tovább. Úgy érzi magát a saját lakásában (ő nevén van, örökölte), mintha az anyjáéknál lakna tini szerepben, miközben már rég felnőtt.
Leírta még, hogy belefáradt a mayarázkodásba felém és hogy én semmit sem teszek.
Ráadásul megkérdezte levélben, hogy nekem fel se tűnt, hogy hónapok óta nincs sexuális életünk?!
Belegondolva sokszor akart velem beszélni és kért, hogy küldjem haza az anyám, de nem tettem, mert úgy gondoltam, hogy ez nekünk így jó lesz. Mármint a segítsége.
Többször mondta pár hete, hogy tele a töke azzal, hogy nem tud úgy otthon mozogni, mint régen. Állandóan zavarja valaki. Itt az anyámra gondolt.
Írt még arról, hogy lemond a lakásáról, cserébe ha lemondok a gyermekek felügyeletéről, stb.
Nem kér gyerektartást sem és hogy ő beadja a válópert.
A hétvégén itthon sem aludt. Írt egy sms-t, hogy a gyerekek nála vannak egy szállodában és hogy hétfőn, azaz ma elhozza a ruháikat és más dolgokat a lakásból.
A telefont nem veszi fel, dolgozni se ment be. Igazábl nem tudom, hogy hol van.
Apósomék nem moindanak semmit, csak azt, hogy magamnak köszönhetek mindent. Biztos, hogy tudják merre van, de nem mondják el. Nyilván őt védik!
Visszagondolva, rengeteg jel mutatott arra, hogy ő már nem érzi magát jól ezekben az időkben.
Te a feleséged véleményét, akaratát figyelmen kívül hagyva hoztál egy döntést (hogy anyukádat odaköltözteted) és még csodálkozol, hogy a feleséged besokallt? Aztán szépen eljártál dolgozni a feleséged meg (mivel otthonról dolgozott) együtt volt kénytelen lenni az anyukáddal egész nap. Gondolom anyukád úgy viselkedett, mint aki mindent mindenkinél jobban tud, a feleséged a saját lakásában elnyomva érezte magát, te pedig okos módon nem hallgattad meg őt, hanem anyádat védted, mert ő szent.
Szerintem ilyen hozzáállással jobban teszed, ha nem nagyon akarod visszaszerezni a feleséged vagy ha igen, akkor gyökeresen megváltoztatod a hozzáállásod és anyukádat csakis a feleséged teljes egyetértésével hozod oda magatokhoz. Te ragaszkodsz anyukádhoz, merthogy az anyád, azonban azt nem veszed figyelembe, hogy a feleséged kénytelen vele konfrontálódni. Nagy hibák ezek!
Igazából tényleg te voltál a fő ludas ebben. Anyukád biztos tényleg segítő szándékkel költözött oda és nem vette észre, hogy túl sok. Neked kellett volna máshogy ezt megoldanod és nem belekényszerítened a feleséged, hogy együtt lakjon anyukáddal, ha nem akar.
Írtad, hogy akkor jobb volt a kapcsolat, a feleséged is megbékült, mikor nem lakott nálatok anyud, csak látogatóba járt. Észre kellett volna venned, hogy jobb is ez így. Persze, hogy most, hogy a feleségednél borult a bili, anyukád is sérül érzelmileg. Elkerülhető lett volna ez az egész, ha kicsit leválsz anyukádról, csak annyira, hogy ne lakjatok egy fedél alatt, legyen egy kis saját, önálló teretek a feleségeddel, mert ő ezt nyilvánvalóan igényli és többször az értésedre is adta.
Remélem, tanulsz belőle és legközelebb az első nehézségnél, ami adódik, megpróbáljátok a feleségeddel együtt megoldani és nem anyucihoz szaladsz, hogy költözzön oda és rendezze az életeteket. Fel kell nőnöd és kicsit a saját életeteket élned a feleségeddel. Ez nem azt jelenti, hogy anyukád ne lenne fontos.
Na mesélj!Mi volt!?Olyan kiváncsiak vagyunk!!
Remélem jól alakultak a dolgok!?
Emberek, türelem. A nő még talán haza sem ért. Azon felül, nem vetne jó fényt a férfira, ha azt mondaná: "Várj drágám, de most meg kell osztanom, hogy adtál puszit, és ez jó jel. Lehetőleg lassan beszélj, hogy legyen időm legépelni, mert asszony, amíg oda voltál, mi sztárok lettünk!!!"
:)
Szurkolok!
Az biztosan elöjön,hogy anyudat nem akarja ott hosszabb ideig meglátni.Bizti volt közöttük is vita.
Minden jót nektek.
Majd írj a fejleménmyekröl.
Az,hogy anyukád sír ok.Normális reakció.Szerintem most ö is észre veszi mekorra hibát követett el!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!