A feleségem egyre jobban elhanyagolja magát, én pedig egyre rosszabbul érzem magamat a házasságunkban. Mit kéne tennem?
5 éve vagyunk házasok, előtte 2 évig jártunk. Egyetemi edzőteremben ismerkedtünk meg. 10 éve még nem volt akkora fitnesz-mánia, mint most, de az egészséges életmódról, a sportról nagyon hasonlóan gondolkodtunk. Ő is szorgalmas volt nagyon a tanulmányokban és a munkában is, én is. Sokáig mi voltunk azok, akiket megnéztek a strandon, és akit az elhízott emberek gyűlöltek mindenféle ismeretség nélkül :)
Az utóbbi 1 évben azonban a feleségem teljesen megváltozott. Felszedett magára kb 15 kilót, otthagyta a munkahelyét egy jobb állás miatt (ami végül nem jött be), teljesen elhagyta magát. Én takarítok, gyakorlatilag már én vagyok a háziasszony is amellett, hogy napi ~10 órákat dolgozom. Ő csak a tévé előtt ül, zabálja azokat a kajákat, amiket 2-3 éve meg sem ettünk volna. Leültem erről beszélgetni vele, ő úgy érzi, hogy túlreagálom az egészet, meg nem fog elmenni nettó 100-ért dolgozni sehova. Ez a mentalitás NAGYON nem azé a nőé, akibe beleszerettem. Én este érek haza, megcsinálom a kaját, elmegyek edzeni, sohasem voltam még ennyire jó formában, míg a feleségem egész nap "pihen" és nem csinál semmit. Egyre kevésbé kívánom testileg is.
Mégis mit kéne tennem?
Eléggé megviselte az állása elvesztése, teljesen kiborult, de az első pár hét után úgy tűnt, hogy elfogadt a dolgot. Akkor még nagyban keresett is állásokat, csak 1-2 hónap sikertelenség után "adta fel". Már ez furcsa volt számomra, mert pont ő volt az a nő, aki mindig "ment előre", határozott volt, céltudatos és magabiztos.
Próbáltam vele beszélni erről, említettem neki, de folyamatosan azzal hárít, hogy csak beképzelem a dolgot, "neki nincs semmi baja". Erőszakkal mégsem rángathatom el egy pszichológushoz...
És azon kívül hogy be van zárva a 4 fal közé csináltok programokat közösen? Vannak barátai? Eljár/tok azért szórakozni vagy bárhova?
Tanulni nem akar valamit? Vannak céljai?
Ezek fontosak,és míg nem ismeri be hogy gondokkal küzd addig sajnos nem fog elmenni orvoshoz,de te is segíthetsz neki!
Ultimátum: vagy összekapja magát (akár egyedül akár segítséggel) egy hónapon belül vagy szétválnak útjaitok. Ne, még ne pontozzatok le kedves "Fogadd el őt úgy ahogy van" hozzászólók, hadd magyarázzam el miért.
"ő úgy érzi, hogy túlreagálom az egészet, meg nem fog elmenni nettó 100-ért dolgozni sehova."
Vagyis munkaképes, elmehetne dolgozni hogy ő is beleadjon a közösbe (ahogy az fair lenne) de inkább lóg a párja nyakán, ergo kihasználja. (Az hogy a külsejére se ad az sajnos csak a kisebbik gond) Ilyenkor igenis meg kell pedzegetni a válást, ha meg ettől se szedi össze magát (akár segítséggel) akkor tényleg elválni, ugyanis ha ez így megy tovább akkor is válás lesz a vége, csak sokkal több idő után (amit nem fogsz visszakapni soha).
Hát akkor biztosan a kudarcok tették taccsra. Sorstársak közé kéne járjon, hogy fel tudja dolgozni ezt, pl. más munkanélküliek közé, munkaerőpiaci programba, álláskeresési tréningekre, munkaügyi tanácsadóba, stb. Az is aktivitás.
És visszatérni a régi kerékvágásba, fix időben fitnessórára, vagy a saját maga által választott foglalkozásokra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!