Mennyi ideig elfogadható/normális, hogy valaki, akinek kisbabája születik elhanyagolja azokat (rokonok, ismerősök), akikkel jó viszonyt ápolt?

Az attól függ, Te hogyan viszonyulsz a dologhoz.

Én nem hanyagoltam el a barátaimat, ellenben a barátnőmnek nehezére esett felfogni, hogy a korábbi éjszakai randalírozgatások kettesben, a szórakozás, iszogatás, hülyéskedések miért maradoznak el attól még, hogy nekem gyerekem született...

Tudod... Attól függ, honnan nézzük...

Szerintem itt egy valaki önző, és az te vagy. Tartsd tiszteletben, hogy most más prioritásai vannak, és hogy megvan a saját élete. Amikor gyerek születik és a párból "család" lesz, akkor az új család az elsődleges, nem a tágabban értelmezett család. A testvérek is felnőnek, járják a saját útjukat. A szeretet nem az, hogy csüngtök egymáson, hanem az, hogy hagyod a másikat élni.

A régi önmaga remélhetőleg nem fog visszatérni, hiszen ANYA lett, soha többé nem fog úgy gondolkozni, mint egy lány, aki nem tartozik felelősséggel egy gyermekért.

Mellesleg: gyereket nevelni - a legendákkal ellentétben - nem csupán játék és mese. Hulla fáradt lehet, magára sincs ideje, nemhogy másokra. Hányszor ajánlottad fel neki, hogy vigyázol a picire, amíg ő kialussza magát?

(A húgom kisgyerek mellett azt kérte a szülinapjára, hogy 6 órát alhasson egyben! El tudod ezt képzelni?)

Természetes, hogy akinek gyereke születik, az nem tud már úgy eljárkálni szórakozni, vásárolgatni, ahogy anno tette...főleg nem egy 2 éves gyerek mellől.

Az én barátnőmnek 3 éves a kisfia és volt, hogy őt is hozta magával, mert nem tudta kire hagyni, így együtt mentünk el sétálgatni, fagyizni, vásárolgatni. (és belátom nem egyszerű mutatvány ez egy kisgyerekkel).

Menj át hozzá. Addig játszadozz a kicsivel még o nyugodtan megcsinál valamit: felmosogat, kivasal, megfoz, tereget és kozben még beszélgetni is tudtok. Vagy menjetek el egyutt játszotérre, sétálni, télen majd szánkózni stb. Meg kell érteni,hogy o már nem egyedul van, ok már ketten vannak a nap nagyobb részében.

Nekem van/volt egy barátnom. Míg suliba jártunk joban voltunk. Férjhez mentem, teherbe estem, háztartást vezettem és mellette munkába jártam/és ma is járok. Ennek ellentétben o maradt a kis iskoláslány szintjén. Csak a pasik stb. Ha eljott, csak magárol beszélt. Nem érdekelte, hogy nekem más az életem, mások a problémáim. Nem fogadta el, hogy anya lettem. Idegesített, ha ott volt és kerultem ahol csak tudtam. Igy megszakatt a kapcsolat.

2 éves kislány anyukája

8-as

Majd rájosz a dolgokra, ha anya leszel.