Mennyi ideig elfogadható/normális, hogy valaki, akinek kisbabája születik elhanyagolja azokat (rokonok, ismerősök), akikkel jó viszonyt ápolt?

Kicsit más lett a sorrend az életében, mindent a gyerekhez igazít. Ha elmész hozzá, az hogy zajlik? Igazából a 2 éves már nem baba, kis ideig el tud szöszölni magában, de egyfolytában lesni kell, mire mászik fel, és nemsokára egy mondatot nem lehet végigmondani a társaságában. Én pl. nagyon nem is szeretek idegenekhez menni, mert úgy kezdem, hogy 1 m alatt ne legyen törhető csetresz, féltett akármi, mobil, kocsikulcs, kiborogatni való dolog, nagykés stb. Aztán persze erre legyintenek, hogy jaj, hadd nézze meg a kicsi, aztán mikor söpörhetik össze a porcelánnyulat, akkor meg jön a morc nézés.

A gyed alatt kicsit be is fordul az anyuka, mert ugye a gyerek miatt van otthon, minek menne bárhová, mint orvoshoz, sétálni, fodrászhoz ugyan, minek, ruha minek, te úgyis otthon vagy, csinálj meg mindent, aztán csak lesnek, ha anyuka depis lesz.

A helyzet meg az még, hogy mire a napi teendő megvan, mosás, séta, takarítás, főzés, mert a gyerek leesz, kiborít, szétrakodik, addigra örül a kismama, ha leülhet és nem lát embert, csak mondjuk bambul maga elé.