Azt vettem észre, hogy az emberek egymásssal?

Az utóbbi időben pontosabban években észrevettem, hogy sok ember önző, magának való, maximum saját családján kívűl mást nagy ívben lexar. Namost nem várok ilyen " isten hozott a való világban válaszokat" mert tudom hogy ilyenek is vannak. mondok egy példát. Van egy melóstársam, öt gyerekkel, van neki amelyik pici, van aki szakmát tanul, érettségizik stb. Amikor felhozom, hogy kivan a puca ezzel a melóval, mert nem ezért tanultam én sem, beszélnék főnökünkel, hogy mit akar velem a jövőben, csak passzívan, reagálás nélkül, anélkül, hogy bíztatna hallgat, mintha azt sugalná ezzel, hogy " mit akarsz, én évek óta vagyok itt..." bár neki szerintem nincsenek ambíciói, mondjuk nem is tanult (8 osztálya van és 44 éves) szóval megnézném, hogy ha az ő gyereke mondaná valakinek és leszólnák mit csinálna. Mert nem hiszem, hogy ennyi hónap alatt nem látja, hogy tényleg bánt ez engem, jól esne valami bíztatás tőle is. És nem untatom ezzel félre ne értsétek, de tényleg kíváncsi lennék, hogy mit szólna, ha az ő gyereke is huszonévesen majd gyárban melózna ami egészségtelen munka is egyben. Szóval értitek, nem árvavirág akarok lenni, csak olyan passzívak az emberek egymással sokszor. Én, tanult vagyok, vannak igényeim, lehet, hogy őt ez zavarja amúgy, és se jót se rosszat nem akar inkább mondani? Mert én erre gondolok. Szerintetek?