Azt vettem észre, hogy az emberek egymásssal?
Sajnos ez így van, a rossz gazdasági helyzet az oka.
Nem elég felhőtlen az élet.
Nekem rendkívül kicsi a családom, és ez tovább nehezíti az életem.
A többiek a nagy családjuk mögé bújnak, de ők még nem tudják, ha igazán nagy bajuk lesz, akkor a nagy család sem fog segíteni nekik.
Középiskolás magamból kiindulva azt mondanám ez féltékenység a részéről: ha te többre tudod vinni mint ő, akkor már azért sem fog segíteni, lelkesteni, mert nehogymá' neked jobb legyen mint neki. Sajnos én is hasonlóan viselkedtem a suliban. De kinőttem :]
Nemrég egy másik kérdésnél is írtam: nehéz mások örömének örülni és nehéz önzetlenül segíteni is!
ahogy az eslő 08:17-es válaszadó is mondta: ez oda vissza kell működjön. Kérdés, hogy kinek kell/szokás/akármi meglépni az első lépést?
Mindenki hajtja a saját igazát és a saját jólétéért cselekszik, így mindenkinek a saját szemszögéből az jön le, hogy nem neki, hanem a másiknak kell először lépnie.
Én mindig az élet minden területén úgy viselkedem másokkal, ahogy azt elvárom magam felé is. Meg kell mondjam, gyakran nem tl kifizetődö, de a lelkiismeretem tiszta, hogy legalább megpróbáltam.
Jó példa erre, egyszer a párommal a boltban voltunk és kevésbé túlzsúfolt kasszát kerestünk -nagyon sokan voltak. Volt egy, ahol alig álltak, mondtam, menjünk oda. Erre a párom, hogy - Nemá, nézzem meg a kasszás nénit: öreg, meg mogorva meg stb... Hát kicsit ledöbbentem, utána márcsak azértis odaálltam és mikor sorrakerültünk mosolyogva, jó hangosan köszöntem, a néni visszamosolygott, köszönt és utána végigcsacsogta az egész procedúrát. Ez egyike a pozitív visszajelzéseknek. Ezekért megéri.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!