Azt vettem észre, hogy az emberek egymásssal?

Szerintem ez a magyar ember mentalitásának része... emlékszem, régebben sokkal jobb világ volt (2000-es évek eleje-közepe), mindenki járt nyaralni ismerősök közül stb., akkor is ugyanilyen taplók voltak az ismerőseim. De nyugi, nekem nem csak a szaktársaim, de a saját szüleim is ilyenek: beszélek hozzájuk, mondani akarok valamit, erre oda se figyelnek, kb mintha a bogár zümmögne... aztán, ha kérdezek valamit, akkor meg nem is válaszolnak és kivonulnak szó nélkül a helyiségből. Mindez mindennapos dolog, rendszeresen előfordul. Akkor én mit szólhatnék?! :/

Egyébként teljesen megértelek, de már megszokhattuk, az emberek borzasztóan bunkók... és még örülhet az, akivel legalább a családja foglalkozik (velem pl még ők se). Hozzátenném, az osztrák, illetve szlovén határ mellett élek, mindkét ország teljesen más, mint Magyarország. Az emberek általában kedvesebbek. Talán kicsit flegmábbak, nem osztják úgy az észt, nem okoskodnak bele más dolgába, mindenki elvan a maga kis világában, viszont ha leszólítasz valakit az utcán, nem olyan bunkó, mint itthon (minap ezt is tapasztaltam a városban...). Részben tesznek is egymás életére, részben pedig jobban figyelnek a másik emberre, pl baj esetén.

20/L

"Az ő élete nem úgy alakult, hogy tanulhatott volna." ma 08:17

Bocs, de a szüleim és más rokonok által tudom: régen nagyon sok olyan is volt, aki nem AKART tanulni. Ahogy most is, nagy része, aki semmire sem viszi, nincs végzettsége, az nem is akart tanulni. Én is szegényebb családból jöttem, faluról, mégis egyetemre járok, jól tanulok, így sikerült. Régen sem volt ez másképp, aki tanulni AKART, az tudott is! A szüleim is sokáig azzal takaróztak, hogy nekik nem finanszírozták stb., aztán úgy az 50. vita tájt sikerült kihúznom belőlük, hogy ők igazából soha nem is akartak érettségit, esetleg diplomát... nem akarták, nem az, hogy nem tudták! Hatalmas a különbség...

Nem olvastam végig az összes kommentet, csak bele-bele olvasgattam. Már az elején, mikor mindenki a kérdezőnek esett, hogy Ő lenézi a melós társát, akkor döntöttem úgy, hogy tuti nem olvasom végig a sok komplexusos ember balhézását.

Szerintem egészen egyértelmű, hogy mit akart a kérdező! Viszont azt sem értem, hogy hogyan gondolhatták róla, hogy nő. Én ahogy olvastam a sorait, egyből levágtam, hogy férfi. Erre elkezdik "hülye kis csajozni" meg hasonlók. Röhejes :)

Egyértelmű, hogy nem nézi le a munkatársát, csak szarul esik neki, hogy jól elvannak napközben, de, mikor a kérdező a terveiről beszél, akkor nem egy normális emberi, esetleg baráti reakciót kap, hanem egy semleges "nekem mindegy mit teszel" arcot.

Nekem egyik barátnőm volt ilyen, akinek ugyan úgy megvolt az esélye, hogy tanuljon, mint nekem. A szülei 100%ban támogatták anyagilag, Ő mégsem tanult. Most, hogy egy gyárban melózik egész nap, egészen minimális fizetésért, nekem viszont van egy jó állásom, ahol megbecsülnek, és rendesen megfizetnek, a barátnőm már egészen máshogy áll hozzám. Igazából, mondhatni már nem is nagyon vagyunk barátok, pont ugyan ezen viselkedése miatt. Soha nem dörgöltem semmit az orra alá, szóval, még az sem mondható, h dicsekedtem volna neki, és emiatt flegmázott. Csak szimplán irigy. Miért van az, hogy az igaz barátaimmal egészen más a helyzet? Ha az egyikünk több fizetést kap, vagy valami sikerül neki az életben, akkor nem semleges arcokat, vagy fintorgós képeket vágunk hozzá, hanem szívből örülünk a másik örömének!! Ennek így kéne lennie!

én azokat a válaszolókat nem értem, akik azt gondolják, hogy aki esetleg nem úgy gondolja, mint a kéérező, akkor az rögtön aluliskolázott, ambíció nélküli szakmunkás.

EZ NEM ÍGY VAN. Nekem is van diplomám, és terveim.

De amint mondtam: nem ez határoz meg egy embert.

Most komolyan úgy állapítjátok meg, hogy ki jó meg rossz, hogy akart-e tovább tanulni vagy sem? Ezért haragszotok rájuk?

Ha ez tényleg így van, akkor diploma ide vagy oda, embereileg ez egy nagy NULLA viselkedés!

Képzeljétek a családban én vagyok az egyetlen diplomás, a bátyám 3-ban otthagyta a szakmunkást és elment dolgozni és akkor mi van? Most ettől rossz meg kisigényű, ambíció mentes ember? Nem hiszem, mivel így, diploma nélkül is keres 150ezret havonta, ha már itt mindenki számokkal dobálózik!

Mindenki csinálja azt, amit szeretne: aki tanulni akar, tanuljon, aki nem ne!

De mégegyszer mondom: NEM EZ HATÁROZ MEG EGY EMBERT!

Van egy ismerősöm, aki ott hagyta a sulit még középiskolában, elment dolgozni, gyűjtött pénzt és most egy állatmenhelyet igazgat! Ő számomra sokkal értékesebb ember, mint egy-két diplomás! (ha szakmai szempontból nézzük).