Édesanyák, mit szólnátok hozzá, ha a párotok közölné, hogy jobban szeret benneteket, mint a közös gyermeketeket?

Aki ezt írta, hogy:

"Inkább legyen a gyereknek egy "hiú" (??) anyja, aki örül annak, hogy a párja szereti és boldogok együtt, mint egy megkeseredett boldogtalan anyja, aki már rég csak egymás mellett él az apjával és már csak a gyereke maradt neki, másban már nem leli örömét. "

***

Na, szerintem ennek a hozzászólónak van nagyon igaza. Mondok máris példát: én már huszonéves nő vagyok. A szüleim tök hidegen éltek, élnek egymás mellett, soha semmi szeretetmegnyilvánulást nem láttam. Anyámról lerí, hogy nem boldog így, kielégületlen (!) stb. Anyám a testvéremet és engem szeret a legjobban a világon, mi vagyunk neki a legfontosabbak, semmi más nincs az életében.

Régebben ki is mondta, hogy csak miattunk (akkor még gyerekek voltunk) nem váltak el.

Az tény, hogy egyébként meg mi voltunk a világ közepe nekik, anyagilag mindent megadtak nekünk.

Végeredmény: a nővéremnek és nekem is bajunk van a nőiességünkkel, a párkapcsolatok terén sikertelenek vagyunk, még mindketten szüzek vagyunk (húszas éveink közepén járunk), és még sorolhatnám...

Vajon nem jártunk volna jobban, ha a szüleink szeretetben élnek, látjuk az apánkon, hogy anyánkat szereti a legjobban a világon, és az anyánkon sem a boldogtalanságot látjuk? Gyanítom, akkor nem lenne így elb*szva az egész nőiességdolog mindkettőnkben.

Így meg, hiába hogy gyakorlatilag kinyalták a s*ggünket anyagi téren, mindenünk megvolt... valami mégsem stimmel. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem vagyok hálás a gondoskodásuk miatt, csak a kontraszt kedvéért mondom.)

Szóval én továbbra is azt mondom, a gyereknek igenis rohadt fontos, hogy a szülein lássa, hogy szeretik egymást!!! Így kap jó párkapcsolati mintát.

De miért nem lehet felfogni hogy van arany középút? Miért gondoljátok hogy az olyan házasságok ahol a gyereket szeretik a legjobban a világon tönkremennek? Azért mert Jucika szülei elváltak mert őt jobban szerették mint egymást, és akkor mi van? Ez nem jelenti azt hogy akkor ez mindenhol így van.

Akinek hiú anyja van az akkor már egy boldog gyerek lesz? Ezt szűrte le valaki? Gratulálok. Igazán.

Előző előtti vagyok. Én nem azt mondom, hogy csak az lesz boldog és lelkileg egészséges gyerek, akinek "hiú" szülei vannak (inkább úgy mondanám ezt, hogy a szülők törődnek egymással, csinálnak külön programokat és nem a gyerek körül forog minden).

Én csak arra próbáltam rávilágítani, hogy lehet bármennyire is szeretni a gyereket, megadni neki mindent, hogyha egyszer a szülők meg tök hidegen, ridegen élnek egymást mellett (vagy mondjuk még veszekednek is egymással). Nagyon el lehet ám b*szni a gyerek későbbi (szexuális) fejlődését, ha nem lát otthon rendes párkapcsolati mintát.

Biztos nem én vagyok ezzel egyedül.

Most nem azt mondom, hogy a szülők sz*rják le a gyereket és passzolják le mindig bébiszitternek, nagyszülőnek stb., de szerintem azért néha belefér egy-egy ilyen alkalom.

Néha bele de akkor ez már rég nem a témába vág, hanem a kikapcsolódásba. Más téma.

Én konkrétan a végletekről beszéltem, hogy ismerek olyan családokat ahol apuka csak anyukát tartja valamire, a gyerek meg csak sokadlagos mindig az anyukával való életében, és ez nagyon nagyon nagyon nem jó a gyereknek. A legrosszabb, pontosabban.

Egyébként baromira egyszerű ez a "mi a legjobb a gyereknek" szöveg:

Ha, az akik neki a legfontosabb, viszont is így van. Egy gyereknek a szülei a minden, (anya és apa, amikor már nem babáról van szó mert a babánál ugyanis még az anya, de később már mindketten) tehát ha a szülei is őt szeretik legjobban.