Édesanyák, mit szólnátok hozzá, ha a párotok közölné, hogy jobban szeret benneteket, mint a közös gyermeketeket?

Miért "védekezés áldumával"? Akkor ez fordítva is igaz lehetne. Ezzel az erővel a védekezés áldumával a rossz kapcsolatra is vonatkozhatna, nem?

Ha a gyerek a legfontosabb és csak őt szeretjük, akkor minek egyáltalán az apuka? Egy családnak ugyanolyan fontos mindkét szülő. Miért kéne az apukának ennyire háttérbe szorulnia?

Attól hogy a szülők egymást szeretik a legjobban, attól még imádhatják a gyereküket! A kettő nem zárja ki egymást! Ha a szülőknek jó a kapcsolatuk az a gyerekre is pozitívan hat, de ha rossz, akkor negatívan. Rosszul érzi magát (talán még hibáztatja is magát), rossz példát lát, stb. Ha annyira nagyon szeretjük a gyerekünket, nem kéne az ő érdekét is szem előtt tartani?

Szerintem inkább az az önzőség, aki a gyerekét szereti olyan nagyon, hogy a másik érzéseit már figyelembe se veszi. Azért egy apukának sem könnyű, hogy amíg csak ő van addig jó, de ha jön egy gyerek, akkor ő el is van felejtve, már nem is kell. Akkor addig miért kellett? Ez nem önzőség?

Inkább legyen a gyereknek egy "hiú" (??) anyja, aki örül annak, hogy a párja szereti és boldogok együtt, mint egy megkeseredett boldogtalan anyja, aki már rég csak egymás mellett él az apjával és már csak a gyereke maradt neki, másban már nem leli örömét.

:(

"csak sajnálom azt aki hiúságnak tartja

Na, mögöttes tartalom nélküli ostoba mondatok mindig is voltak, lesznek. Ennyi erővel leírhattad volna a Hupikék törtpikék nyitó zenéjét is, abban is kb. ennyi az észérv.