Anyósomat miert zavarja, hogy így élem az életem?

A férjed hol van a képben? Ő is utazik? Mi a SAJÁT véleménye?

Alapvetőleg megértelek,de 31 éves létedre kicsit normálisabban is láthatnád a dolgokat, nem csupán szélsőségekben.

Az,hogy vállalsz 1-2 gyereket,nem azt jelenti,hogy tenyészkancaként a szülőszobán éled az életed.

30 voltam,amikor gyereket vállaltam. Egyet és nem is kell több. Egy másodpercre nem lett nehezebb az életem, sőt, sokkal többet utazok és élvezem az életem,mint előtte. Nevelni kell a gyereket és akkor nem fog vernyogni és nem lesz nyűg a nyakadon.

A munkám nagyon szeretem,és bár a rossebegyemeg, hogy reggel fel kell kelni, megtanítottam magam pozitívan hozzáállni és örülni.

Ha fiam lenne, akkor sem egy házicselédet szeretnék menyemül. De nem is egy 31 éves nőt,aki egy éretlen 14 éves szintjén látja az életet. Aki a fiam pénzén utazgat-mert alkalmi munkából te erre biztosan nem szeded össze és az örökség is elúszik idővel. Aki ilyen könnyelmű elgondolással akármikor leléphet egy gazdag palival,aki megadja neki ezt az életlehetőséget. Aki ha véletlenül mégis terhes lesz, vagy elveteti vagy odadobja a fiamnak,hogy utazhasson.

Megint mondom,nem a vággyal van a baj,hogy világot szeretnél látni és szabad lenni,hanem azzal,hogy abszolút semmi realitásérzéked nincs. És ez nagy baj,mert ezek szerint te egy diszfunkciónális személyiség vagy,aki csak mások vérének szívására jó.

20. vagyok.

Ne haragudj, ha megsértésének a tarisznyás túrával, de sokaknak ez nem lenne élvezet, hogy sóherkodják össze az utazást. Nagy élettel lehet munkahelyről, munkahelyre járni, biztos megbecsülik a munkádat. Tényleg nem tudom ezen mit kéne írígyelni. Semmi gond nincs ezzel, ha így élsz, anyósnak egyszer elmagyarázod és téma lezárva. Én a leereszkedő stílusodra reagáltam durvábban, mert te sem vagy különbb, mint ő ezzel, hogy szerinted mindenki csak írígy rád, mert te csinálod jól, a többi nő csak becsült életét élhet. Elég nagy tévedésben vagy, mert például nekem 2 gyerekes anyaként egy porcikáját se vágyna olyan életre.

31 eves vagyok. Fiatal, élvezem az életem, imádok utazni, legnagyobb vágyam az életben, hogy minél több helyet láthassak ezen a gyönyörű bolygón. Amikor csak tehetem utazok. Hosszabb, de 1-2 napos utakra is.

Ugyanezt csináljuk a 2 gyerekkel. Együtt élvezzük az életet és fedezzük fel a világot. Ráadásul én a gyerekek szemszögéből is kapok egy szeletet. Ámulatba ejtő tud lenni, hogy ők mit szívnak magukba az egészből.

Az emberek nehezen fogadják el, ha valaki nem olyan, mint ők. Ennyi az egész. Akinek van gyereke, nem érti, te miért nem akarsz. Aki nem akar, kirázza a hideg, hogy vállaljon. Ez tök normális.

És igen, unatkozik. Az emberek többsége unalom miatt vállalja a gyereket. Addig sem kell gondolni arra, amit valaki előttem leírt: hogy telik az idő, múlik az élet, jön a halál.