Mennyire ciki ha viszek, vagy ott veszek ennivalót?

Soha nem kenegetem a kenyerem sem margarinnal, sem vajjal.

A vajat szeretném, de kenhetetlen a hűtőből kivéve (amelyik nem kemény, az nem is vaj), cserébe viszont hizlal.

A kérdezőnek nem állna semmiből megenni egy szelet kenyeret, vagy zsemlét egy szelet párizsival, nem halna bele.

De ha mégis ettől tart, akkor vigyen magának egy kaukázusi kefirt, vagy valami joghurtot és egye azt egy korpás zsemlével!

Többet tesz az egészségérét mintha odacuccol egy valag méregdrága tömény só szalámival, vagy valami szintén aranyárban mért ízetlen sonkával.

Szerintem ez egyáltalán nem annyira kényes téma, mint ahogyan gondolod és simán meg lehetne beszélni. Az embereknek más az ízlése, mindenki mást szeret, mindenki máshoz van szokva, mindenki más elveket követ stb., szóval szerintem semmi furcsa vagy meglepő nincsen abban, ha két ember nem egyformán étkezik. Én azt gondolom, hogy ezt egy normális ember megérti, mindenféle sértődés nélkül. Én sem eszem meg csomó mindent, mert egyszerűen nem ízlik, nem szeretem, nem tetszik az állaga, szaga stb., mint tudjam én és ezt mindig meg is mondtam őszintén és sosem volt belőle semmi gond. Ugyanígy mások is meg szokták mondani nekem, ha valami gondjuk van a kajával pl. nem szeretik vagy nem ehetnek olyat. Én ebben nem látok semmi rosszat. Soha nem értettem, hogy miért kellene megenni mindent csupán illendőségből stb., én sosem tennék ilyet és mástól sem várnám el.

Én a helyedben őszinte lennék és megmondanám, hogy köszönöm szépen, de ebből és ebből ezért és ezért nem szeretnék enni, ennyi. Én simán vinnék magammal saját kaját is. Ezen normális ember nem sértődik meg. Sőt nálunk pl. anyukám mindig megkérdezi, hogy szereti-e a barátom az adott kaját, mert ha nem, akkor inkább főz valami mást, amit ő is szívesen megeszik. Ugyanígy tőlem is mindig megkérdezik a párom szülei. Oké, ha náluk mondjuk az anyagiak is beleszólnak ebbe, akkor az valamicskét más...viszont ettől még nem gondolom azt, hogy ne lehetnél őszinte és alá kellene rendelned magad ennek.

Szerintem ez anélkül, hogy megbántanád őket, nem járható út. Bevásárolsz amit te szeretsz, és azt meg is eszed, simán látszik, hogy nem nekik vásároltál be.

A megoldás, hogy ne náluk akarj változtatni bármit is, az ők életük, az ők otthonuk.

Ha nem tetszik valami, akkor legyetek nálad, és akkor azt meg úgy csináltok ahogy tetszik. Vagy két felnőtt ember tudjon megfizetni egy albérletet.

"A vajat szeretném, de kenhetetlen a hűtőből kivéve (amelyik nem kemény, az nem is vaj)"

Nem tartom a vajat a hűtőben. A konyhapulton tartom.

"A kérdezőnek nem állna semmiből megenni egy szelet kenyeret, vagy zsemlét egy szelet párizsival, nem halna bele."

Belehalni én sem halnák bele, de baromira rosszul esne. Aztán miért egyek olyat, ami rosszul esik?

Engem annyira kiakaszt, hogy normálisnak tartjuk azt, hogy egy felnőtt ember megsértődik azon, hogy egy másik felnőtt ember azt visz be a testébe, ami neki jólesik.

Meg ez a kibírás... persze, mindent ki lehet bírni, de minek? Miért kell megsértődni, hogy nekem más az ízlésem, máshoz vagyok szokva? És ez a kibírás nem csak egyetlen egy alkalom az életben, nem. Rengeteg dologra mondják, hogy ezt ki lehet bírni. Az élet tele van ezekkel, és szar élet az, ahol olyanokon kell görcsölni, hogy Bözsi néni hisztikézni fog, ha felnőttként eldöntöm, mi ízlik, és mit szeretnék enni.

47!

"Meg ez a kibírás... persze, mindent ki lehet bírni, de minek? "

Igazad van. A legjobb az lenne, ha a pasi szülei végre közölnék a kérdezővel, hogy elégül van abbol,mhigy szinte mindig náluk lebzsel, hogy egy kb idegent kell kerülgetniük, hogy nem csinálhatják a saját otthonukban amit akarnak. M3lysegesen egyetértek veled, nem kell ezt kibírni.

"A legjobb az lenne, ha a pasi szülei végre közölnék a kérdezővel, hogy elégül van abbol,mhigy szinte mindig náluk lebzsel, hogy egy kb idegent kell kerülgetniük, hogy nem csinálhatják a saját otthonukban amit akarnak. M3lysegesen egyetértek veled, nem kell ezt kibírni."

Ezt mondom pontosan. Ha így éreznek, mondják meg. Ne azzal bizonyítsák, hogy felnőttek, hogy fogcsikorgatva mosolyognak, hanem merjék kinyitni a szájukat, és mondják meg, mi a helyzet.