Milyen férfi az aki egy vitában az anyját pártolja a párja- és egyben gyermeke anyjával szemben? Lehet egyáltalán férfinek nevezni?

Abból lett a vita hogy anyósom mindig megmondta hogy mit csináljak, nem tanácsokat adott hanem utasításokat, ezt így csináld, azt úgy, ezt most ne csináld, és nem csak a gyerekkel kapcsolatosan, hanem velem kapcsolatban is. Már majdnem azt is ő döntötte el hogy mikor menjek WC-re. Ezt mondtam a páromnak, de én voltam a rossz h az anyukájáról panaszkodok. Pedig egész nap csak a kioktatásait hallgattam. A végén már nem tudtam úgy viszonyulni anyósomhoz mint azelőtt, tehát ha kezdte az okoskodásokat akkor én inkább a telefonomat nyomkodtam, egyszer rá is szóltam hogy azért ennyire ne húzza fel magát (mondtam a testvéremnek hogy majd a nyár elott mennék szolizni, anyósom hallotta és kezdte hogy nekem meg nem szabad bla bla, de a végére már nagyon ideges lett, pedig jóformán ez. csak egy monológ volt, én alig szóltam vissza).

Aztán ő panaszkodott a fiának hogy én mennyire megváltoztam s milyen vagyok vele, a fia felveszett rám hogy miért vagyok ilyen az anyukájával..Én mondtam neki hogy tőlem is megkérdezhette volna anyósom hogy miért vagyok ilyen. Aztán én próbáltam anyosommal megbeszélni, persze ő nem úgy gondolta hogy mindenbe beleszól, nem volt veszekedés csak érvelés, de gondoskodott róla hogy a fia meghallja és o sietett is az anyukája védelmére.

Azt viszont én sehova nem írtam hogy mivel most szültem nekem van igazam, azt írtam hogy nem volt sportszerű hogy ketten támadtak rám,pláne hogy a szülés mindenkit megvisel és idő kell amíg testileg-lelkileg helyrejövünk, kinek több kinek kevesebb. Én meg mindig sokkal érzékenyebb vagyok.

És én úgy látom hogy ebben az esetben a páromnak nem lett volna muszáj beleszólni, hanem elmondhatta volna a véleményét nekem is és az anyjának is négyszemközt, attól függetlenül hogy kinek ad igazat.