Szerintetek nem túl nyomulósak húgom barátjának a szülei?

Én nem vagyok kapcsolatfüggő,én egyedül is teljesen jól érzem magam,ezt az irigység miatt írom le,nem tartozik a tárgyhoz,de valamiért az emberek többsége nem tud elvonatkoztatni attól,hogy nem vagyunk egyformák.

Ami feltűnik nekem,azt mások irigységnek látják.

Hidd el,28 évesen nem vagyok arra irigy,hogy kap egy telefontokot,vagy hasonlót.

Én csak attól akarom megóvni,(mivel annyira nem ismerem még ezeket az embereket),hogy utána nehogy azt hallgassa majd,hogy "mennyit fektettünk beléd",sajnos sok ilyen ember van,sok ilyennel találkoztam életem során,akik ha kedvesek,segítőkészek is van valami hátsó szándékuk vele.

Mindenesetre nekem fura ez a túlzott figyelmesség.

Itt sajnos egyesek nem tudnak szöveget értelmezni.

Sajnos a magyar emberek jelentős része ilyen,egyből azt hiszik mindenkire,hogy irigykedésből fogalmaz meg bármit is.

Én nem beleakarok szólni,hogy mikor szakítson vele.

Komolyan ledöbbenek,hogy egyesek mit hoznak ki egy ilyenből,sajnos mindenki magából indul ki.

Én nem hántorgatnám fel,de a legtöbb ember tudom milyen.

De ez csak egy esetleges dolog,hogy felhántorgatják-e majd.

Viszont,ha folyton adnak,akkor idővel majd elvárják azt is,hogy viszonozd,vagy ha nem is,akkor is magukban megjegyzik.

De remélem,hogy kellemesen csalódom majd,és nem ez fog történni.

Még csak egy felszínes világban élnek.

Anyu,apu eltartja őket.

Az,hogy ki micsoda,kicsoda az majd csak akkor fog megmutatkozni mikor már a saját lábán áll az illető.

Tudom én,hogy vannak itt tinianyák,akiknek fiatalon besikerült egy gyerek,aztán ennyi volt az életük,de a legtöbben azért nem 19 évesen,vagy az első párkapcsolatukkal kötik össze az életüket,mert az ember a párkapcsolatokból tanul.

Nem egy ismerősöm van,aki hasonlóan járt,évekig járt a tini szerelmével,aztán mikor kiesett az egyetemről és elkezdett dolgozni,akkor jöttek elő a valódi gondok,gondolkodásbeli különbségek.

Aki a nagy szerelemre házasodik vagy tervez,az véleményem szerint egy idióta:D

Az baromi kevés egy hosszú távú kapcsolathoz,pláne,hogy 2-3 év után már amúgy is elmúlik az érzés,akkor jönnek elő az élet valódi kérdései,hogy mit akarnak az élettől.

Na,meg az ember változik,folyamatosan.

Sajnos pont azért van sok ilyen tönkrement élet,mert az emberek agyatlanul mennek bele házasságokba,besikerül a gyerek is,aztán már mindegy.

De majd,ha jövőre egyetemre megy a húgom,majd akkor megtudja,hogy mennyit kell tanulni ott,vagy később,ha dolgozni kell,nem csak bejárni a suliba.

Amúgy már most nincs idejük sokszor egymásra.

"bizonygatni, hogy a húgod kapcsolata mennyire halálra van ítélve."

A legtöbb kapcsolat halálra van ítélve.

Kevesen élnek le egy életet ugyanazzal a személlyel.

Ilyen korban meg teljesen nevetséges erről fantáziálni.