Te befogadnád a házadba anyósodat, ha 7 évig rá se nézett volna az unokáira?

Aki azt mondja a gyermekeimre, hogy dögöljenek meg, az számomra idegen. Ez van.

Befogadni akkor se fogadnám, ha rendes lenne, de annyira nem bírnám, hogy együtt éljünk. Inkább fizetnék neki albérletet, ha telik rá. De a saját életembe nem fogadok akárkit. Problémás alakot főleg nem, de azt nem is sajnálom annyira.

Nagyon őszintén bocsánatot kellene kérnie, hogy elgondolkodjak egyáltalán a dolgon.

Nálatok amúgy elférne? Van egy szabad szobátok? Mert ha nincs, esetleg ti is szűkösen éltek, akkor eleve kizárt.

Leülnék a férjemmel indulatmentesen tanácskozni, mondja el, kibír-e a házasságotok ilyen katarzist? Utána én is elmondanám, hogy békétlenségben, gyűlölködésben nem tudok helytállni gyereknevelés, betegápolás, háztartás és munka mellett.

A férjed és a testvére oldják meg az anyósod lakhatását, de ne nálatok! Inkább ajánljatok fel x összeget neki apanázsként. A mamának nincs nyugdíja ? Vagy az már a törlesztésbe megy?

Kérdező! akkor is így fröcsögnél, ha az anyádról lenne szó??!

Amúgy két dolgot ne felejtsél el:

1. A lakás a férjedé is!

2. Anyós már kérhet szülőtartást!

(Avagy az őt befogadó intézmény.)

Áh, végül is csak a férjed anyja! Hagyd megdögölni az utcán. Gondolom, nálatok prolik közt ez a norma.

Te sem vagy különb mint anyósod.

De ha még hitelképes lenne, te is befogadnád egy hitel erejéig.

Micsoda egy család!