Te is kerülnéd anyósodat, ha az alábbi lenne a helyzet?
Tíz éve vagyunk együtt a férjemmel. Az első pár évben úgy gondoltam, jó anyóssal a kapcsolatom, bár akkor is voltak szurkálódásai, de úgy gondoltam, hogy még tolerálhatóak. Én mindig kedves voltam vele, soha nem éltünk együtt, más módon sem függtünk tőlük anyagilag. Én is mindig dolgoztam, a páromtól sem vagyok függő viszonyban.
Pár éve elkezdett igazán kiállhatatlanul viselkedni, minden döntésemre, véleményemre rávágja, hogy az hülyeség, utólag persze beigazolódik, hogy nem az. Amúgy nem én avatom be a dolgaimba, a férjem óhatatlanul elmond nekik ezt-azt.
Másfél éve voltunk együtt, amikor eldöntöttük, hogy szeretnénk közösen venni egy lakást, amihez hitelre is szükségünk volt. Az anyja egyszer ebédnél közöpte velem, hogy ne sértődjek meg, de a fia egyedül fog lakást venni, én meg vegyem meg szintén egyedül, amit közösen kinéztünk. Tudom, ekkor kellett volna menekülőre fognom. Végül így is lett, külön vettünk lakást és hitelt is külön vettünk fel. Nem is ez a probléma, megértettem, hogy másfél éves kapcsolat után nem feltétlenül kell közös lakás hitel (bár eredetileg sem én ragaszkodtam a lakásvásárláshoz, hanem a fia). Ugye a törlesztők hamar elszálltak, majdnem minden pénzünk a hitelre ment el, nem gondolhattunk gyerekvállalásra, hiszen ha én kiesem a munkából, nem tudom fizetni a hitelt, a férjem pedig nem keres annyit, hogy kettőt fizessen. De ezt nem értette meg a "kedves mama", állandóan a szememre vetette, hogy hogy lehetek ilyen önző, meg hogy régen is nehéz volt neki a két gyerekkel. Persze de após őt eltartotta, nem volt hitelük, stb.
Állandóan a súlyommal van elfoglalva, hozzáteszem, amikor az első években minden hétvégén mentünk, üldözött a süteményeivel, megsértődött, ha nem ettem meg mindenből az általa elképzelt mennyiséget. Persze nem ő a hibás, hogy van rajtam 15 kg felesleg, de nem gondolom, hogy minden alkalommal meg kéne jegyeznie, hogy nem érti "mitől vagyok ilyen nagy". Vagy néz rám csodálkozó szemekkel, hogy "jé, ezt a nagdrágot még nem híztad ki?".
Mindez a jéghegy csúcsa, de én eldöntöttem, hogy minél kevesebbet szeretnék vele találkozni, nem hiányzik, hogy házhoz járjak a pofonért. Most sem megyek el anyáknapjára felköszönteni, de már hallottam a megjegyzéseit, hogy nem halok bele, ha átmegyek,stb.
Ti ezekután még keresnétek a társaságát?
válasza:Nem.Nálunk is mentek a piszkálódások,az unokájával sem nagyon törődik,egy műtétem után pedig nagyon durván megbántott,azóta 3-szor megyek hozzá egy évben.Karácsonykor,az ő és apósom szülinapján.
Viszont a lakásvásárlási történetből azt látom,hogy a férjedet tudja befolyásolni,ahogyan az enyémet is uszítja az anyja ellenem.Ez erősödni fog egy darabig,de idővel megunja.
válasza:nem viszont én kiállok magamért ha kell...
sógornő pl. mindig le nénizett amikor megszületett a gyereke(egy csecsemőnek mindegy hogy néni vagyok vagy sem) én finoman közöltem ha lehet ne nevezzen így nem hagyta abba. Hát durvábban is közöltem vele hogy fejezze be és csodák csodája volt sértődés de legalább abbahagyta és másban sem feszíti a húrt.Ha érzik hogy gyenge vagy akkor rád szállnak és úgy is maradsz...
Már nem tudja annyira befolyásolni, mert a kitűnő ötleteiből eddig is csak a baj volt, és ezt szerencsére a férjem is látja.
Sajnos kezdem azt hinni, hogy valami nincs rendben a fejével. Például kitalálta, hogy ő azért nem jön hozzánk, mert nálunk állandóan rumli van (persze ez nem igaz), és nekünk nehezünkre esik, hogy mindig ki kell takarítani, amikor ő jön. Hogy ezt honnan vette, fogalmam sincs. Az igaz, hogy amikor tudtuk, hogy jönnek, mindig extrán is takarítottunk, hiszen mindent végig nézett, én süteményt sütöttem, stb., de ez sose esett nehezemre, és nem is említette neki soha egyikünk se, hogy nem látnánk szívesen. persze mostmár inkább örülök neki, hogy nagyon ritkán jön.
válasza:Igen, ebben igazatok van, hogy sokáig hagytam magam. De mostanra már a hátam közepére se hiányzik a társasága.
Ha nagy ritkán mégis elmegyek hozzájuk, és pont a megbeszélt időre érünk oda, nem fél órával előbb, már sápítozik, hogy azt hittem, nem is jöttök, ti mindig mindenhonnan elkéstek:D szóval én nem akarom vele megjavítani a viszonyom, hisz nem én rontottam el, sőt, én örültem volna a jó viszonynak, hisz anyukám nem él már, apám pedig tojik a fejemre, de ebből nem kérek, amit ő csinál.
válasza: válasza:A külön lakásvásárlást most én úgy látom, hülyeség volt. De ha véletlen külön mennétek, meg jónak bizonyul, de csak akkor. Így most melyik lakásban laktok? Nem lehet úgy csinálni, hogy ez egyiket kiadjátok albinak?
Nem vagytok közös kasszán a férjeddel? Nálunk soha nem volt külön kassza, igaz, csak 3 év együttjárás után költöztünk össze, mert én még suliba jártam.
Az a 15 kg meg nem annyira borzasztóan sok. Rajtam a nagykönyv szerint ennyi van, de én 10-et érzek csak. Ha valóban 15 kilót lefogynék csont és bőr lennék. (amúgy meg második gyerek után vagyok 5 hónappal, így még adok magamnak mentséget a dologra:D-persze majd leadom, ha befejeztem a szopit)Én most látom magamon, hogy azért nem olyan vészesen sok van rajtam, el tudom képzelni, hogy kábé ugyanolyan testalkat lehetsz, mint én. Egyenesen bunkó beszólásai vannak, amik ellen sajnos nem nagyon tudsz tenni, mert ha visszaszólsz, akkor te vagy a bunkó, főleg azért, mert tiszteletlen vagy, mert hogy ő idősebb...stb Én mindig ezt kapom felőlük, főleg apósom felől, aki mellesleg nem genetikailag apósom, szóval még kevesebb joga van beszólni. Állandóan szúrkálódik, és persze mikor megvédem magam, akkor ne szóljak be neki, mert mit képzelek én kis taknyos-31 vagyok....
Hát kábé én is így jártam, hogy később romlott meg a kapcsolatunk, habár így most oké nekem, mert külföldön élünk, így csak évente egyszer kell vele találkoznom és hétvégente skype-olni.
A lakásgondot valahogy meg kell oldani, ha gyereket akartok. Vagy ki kell adni, vagy el kell adni.
Anyóst meg lehető legjobban kerülni kell.
A kilóidra meg megmondod neki, hogy egyrészt legyen szíves nem piszkálódni vele, másfelől, semmi köze hozzá. Viccesen mondhatod azt is, hogy legalább van mit enni, vagy boldog kapcsolatban az ember meghízik..stb. Nekem kedvem lenne visszaszólni, hogy: mintha te is híztál volna kicsit, kerekebb az arcod, nem?:D Persze nem tenném.
válasza:Mintha csak a saját történetem olvastam volna, annyi különbséggel, hogy én sovány vagyok. Legutóbb azt mondta biztos azért vagyok sovány, mert nem eszem meg a kaját amit küld.. nos akkor éhen i halnék ,mert kb havonta 1szer van ilyen.
Kérdező én a helyedben annyira lecsökkenteném a találkozásokat amennyire lehet. A dolgokat meg engedd el a füled mellett. Ne foglakozz vele.
Amúgy...miért is köszöntenéd őt anyák napján?... nem a te anyád..
Nálunk ő jöhet a gyereket megnézni, ha a férjem itthon van. Én nem megyek hozzájuk. Hogy később mi lesz nem tudom..de nem is agyalok ezen.
7-es: ezzel én is így vagyok, hogy nem érdekel, kinél mekkora a rend, nem vagyok én köjál. Az összes barátnőmnél nagyobb kupi van, mint nálunk, de az ember nem azért látogat meg valakit jó esetben, hogy terepszemlét tartson.
8-as: igen, így utólag nagy hülyeség volt a külön lakásvásárlás. Mi is azon vagyunk, hogy ezt a helyzetet megoldjuk, most várjuk az elszámolást, utána meglátjuk, mit tudunk lépni.
A 15 kg valóban nem olyan sok, én sem gurulok, de mondjuk már nem tudok olyan csinosan öltözni, mint régen, de azon vagyok, hogy leadjam. Két gyerek után pedig persze, hogy van rajtad egy kis felesleg, majd lemegy.
Amúgy az utóbbi pár hónapban anyósra is felszaladt pár kiló, mondjuk azóta nem is mondja, miért is vagyok én ekkora.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!