Mit tegyek, hogy ne mérgesedjen el a helyzet?

Az a helyzet, hogy a páromnál lakom (félig az övé) de itt él az anyukája is, akinek hol van pasija, hol nincs. Majdnem havi rendszerességgel váltogatja őket - mindegyikhez odaköltözött idáig, vezette a háztartást, közben ugyanúgy ide is hazajárt ezt-azt megcsinálni, holott én mindent megcsináltam munka után, sőt! sokkal higiénikusabb vagyok, mint ő (nem 1x szedtem ki penészes, megmaradt kajákat innen-onnan, nem győzök utána elpakolni és rendet tartani, bár ő mindig papol nekem mi a tisztaság... hát AZ AMIT ÉN CSINÁLOK AZ, ha rajta múlna minden szó szerint megrohadna).

Most van egy nagy szerelme, akihez különös módon nem akar odaköltözni, de eljár, mindent megcsinál ott is, de kora reggel már jön ide és csinál ezt-azt, vagy amit éppen kigondol. Nekem igaz ott a munkahelyem, de hamar végzek (du 1-kor már itthon vagyok) és én is tudnék mit csinálni, de nem tudok, mert nem hagyja. Nagyon haragszok rá, mert ha a párom nem lenne, ő már rég az utcán lenne. A párom a házban mindent kicserélt (bútorokat, bejárati ajtót, voltak/vannak felújítások), sőt anyós s*gge alá tolt 1 autót is, szóval mindene megvan anyósnak, és az a baj, hogy mindenre most már feljogosítva érzi magát, holott hálás lehetne, hogy ennyi mindent tett érte a fia, de nem... Most ott tartunk, hogy anyós mindenbe beleköt, a magánéletünkbe, abba, hogy mit - mire és miért költünk, (mi persze tiszteletben tartjuk minden téren) ő 1 centet se fizet semmibe (elkölti manikűrösre 2 hetente, hetente 2x-3x fodrászra, meg drága ruhákra, amiktől mi se férünk, pedig útban van a baba és az ő cuccaitól nem tudunk a kicsinek helyet biztosítani) Párommal azt találtuk ki, hogy mivel 2 különálló lakrészt ki lehet alakítani ezért anyósnak "megint" átépítjük a másik különálló részt (idáig raktár volt) és ő fog majd ott lakni úgy, hogy hozzánk nem nagyon lesz bejárása, így nekem is megvan a háztartásom és persze a magánéletünk, meg neki is.

A felújítás elkezdődött kb 1 hónapja, de nagyon úgy érzem, hogy ő oda nem akar lemenni vagy nem fog, pedig mindennel fel lesz szerelve (konyha, fürdő... mindennel) Ha meg mégis leköltözik, akkor is folyamatosan be fog hozzánk járkálni, kupászkodni, beleszólni mindenbe, a babát is helyettem akarja nevelni majd és én ettől nagyon félek.

Beszélni se lehet vele, mert ha szépen mondjuk mered ránk bambán, ha erőteljesebben akkor már bőg és nem képes semmihez se tartani magát, amit kér tőle az ember, ő meg elvárja, hogy úgy ugráljunk, ahogy ő fütyül... Pedig nem nagy kéréseink vannak és egyszerűen nem bírunk vele.

A legjobb lenne elköltözni, de azt sem lehet, mert a páromé ugye a ház (félig),és azt mondta nem fog innen soha elköltözni, ha el is megyünk se élnénk meg egy másik házban, mert az anyja jönne mindig tartani a markát. Mi minden segítséget a feneke alá toltunk és annyit se képes megtenni, hogy minket békén hagyjon vagy vmit, amivel nekünk is könnyebb lenne...