Te is kerülnéd anyósodat, ha az alábbi lenne a helyzet?

Tíz éve vagyunk együtt a férjemmel. Az első pár évben úgy gondoltam, jó anyóssal a kapcsolatom, bár akkor is voltak szurkálódásai, de úgy gondoltam, hogy még tolerálhatóak. Én mindig kedves voltam vele, soha nem éltünk együtt, más módon sem függtünk tőlük anyagilag. Én is mindig dolgoztam, a páromtól sem vagyok függő viszonyban.

Pár éve elkezdett igazán kiállhatatlanul viselkedni, minden döntésemre, véleményemre rávágja, hogy az hülyeség, utólag persze beigazolódik, hogy nem az. Amúgy nem én avatom be a dolgaimba, a férjem óhatatlanul elmond nekik ezt-azt.

Másfél éve voltunk együtt, amikor eldöntöttük, hogy szeretnénk közösen venni egy lakást, amihez hitelre is szükségünk volt. Az anyja egyszer ebédnél közöpte velem, hogy ne sértődjek meg, de a fia egyedül fog lakást venni, én meg vegyem meg szintén egyedül, amit közösen kinéztünk. Tudom, ekkor kellett volna menekülőre fognom. Végül így is lett, külön vettünk lakást és hitelt is külön vettünk fel. Nem is ez a probléma, megértettem, hogy másfél éves kapcsolat után nem feltétlenül kell közös lakás hitel (bár eredetileg sem én ragaszkodtam a lakásvásárláshoz, hanem a fia). Ugye a törlesztők hamar elszálltak, majdnem minden pénzünk a hitelre ment el, nem gondolhattunk gyerekvállalásra, hiszen ha én kiesem a munkából, nem tudom fizetni a hitelt, a férjem pedig nem keres annyit, hogy kettőt fizessen. De ezt nem értette meg a "kedves mama", állandóan a szememre vetette, hogy hogy lehetek ilyen önző, meg hogy régen is nehéz volt neki a két gyerekkel. Persze de após őt eltartotta, nem volt hitelük, stb.

Állandóan a súlyommal van elfoglalva, hozzáteszem, amikor az első években minden hétvégén mentünk, üldözött a süteményeivel, megsértődött, ha nem ettem meg mindenből az általa elképzelt mennyiséget. Persze nem ő a hibás, hogy van rajtam 15 kg felesleg, de nem gondolom, hogy minden alkalommal meg kéne jegyeznie, hogy nem érti "mitől vagyok ilyen nagy". Vagy néz rám csodálkozó szemekkel, hogy "jé, ezt a nagdrágot még nem híztad ki?".

Mindez a jéghegy csúcsa, de én eldöntöttem, hogy minél kevesebbet szeretnék vele találkozni, nem hiányzik, hogy házhoz járjak a pofonért. Most sem megyek el anyáknapjára felköszönteni, de már hallottam a megjegyzéseit, hogy nem halok bele, ha átmegyek,stb.

Ti ezekután még keresnétek a társaságát?