Miért nem szeretik a gyerekemet? Nem a gyerek tehet róla, hogy nem vér szerinti unoka.

Kedves Kérdező!

Egyedülálló anyaként válaszolok neked, aki törvényes házasságban maradt magára a 8 hónapos gyerekével.

Alapban nem kellett volna Mamának és Papának szólíttatnod a párod szüleit, mert a kisgyerekben így fogalomzavar alakult ki.

Az én gyerekem a többéves kapcsolataim (összesen kettő volt) rokonait X néninek, Y bácsinak szólította, egy percig nem tekintette őket nagyszüleinek, vagy egyéb rokonainak, de kedvelte mindannyiukat, mert normálisan viselkedtek vele.

Nem vártam senkitől, hogy kötelezően unokájaként szeresse, vagy ajándékozgassa a gyerekemet, arra ott voltak az én szüleim (a volt férjem szülei meghaltak)

Nem voltak elvárásaim idegenekkel szemben, a gyerekemet illetően, nem vigyáztattam rá senki idegennel, se egészségesen, se betegen.

Megjegyzem, ha valahol feltűnően "kinézték" volna a gyerekemet, oda én sem mentem volna soha többet, de ilyen nem volt.

A fiam ma már felnőtt és a gyerekkorából mindenkire szeretettel emlékszik vissza - ez a beszélgetéseinkből kiderül - de csak azért mert mindenkit a helyén tudott kezelni már kicsi korában is, mert fel volt világosítva, hogy az életében jelen levő felnőtteknek mi a státusza.

Így csak kellemesen csalódott, ha valahol többet kapott (és ezt nem tárgyi értelemben értem!) mint ami elvárható volt.

Az más kérdés, hogy én képtelen lennék megállni, hogyha ott van nálam egy kisgyerek karácsonykor, akkor ne adjak neki valamit, de tényleg lehet az, amit többen is írtak, hogy az idős szülők nem akarják elmélyíteni a kapcsolatot a gyerekeddel, mert ha szétváltok, annak a levét megint csak a gyerek inná meg.

Még nincs semmi veszve, beszélgess el a kislányoddal, tedd helyre nála a dolgokat, akkor nem fogja csalódás érni.

33-ra:

"Rögtön kérdezte miért nem megyünk a Piri mamához? És hogy mi rosszat csinált, ami miatt az a büntetés, hogy nem láthatja a nagyszüleit?

Az apai nagyszülei egyébként meghaltak."

És a TE szüleid? Ők élnek? Ők nem hívják ebédre? Őróluk egy szó sem esik?

Ha a vér szerinti nagyszülők (a te szüleid) nem törődnek vele, akkor miért szapulod azokat, akiknek nem vér szerinti unokájuk.

És igen, igaza lehet azoknak, akik azt írják: több év után sincs se esküvő, se eljegyzés, a nagyszülők minden pillanatban arra számíthatnak, hogy széjjelmentek és sose látják többet a kislányt.

"Rögtön kérdezte miért nem megyünk a Piri mamához?"

Ezt lehet folytatni: miért nevezi egyáltalán mamának azt, aki nem a mamája?

Itt a szülő rontja el, ezzel egy valótlan képet alakít ki a gyerekben.

Nekem volt egy becenevem gyerekkoromban, de csak az Apukám hívott így, senki más.

Mikor a szüleim elváltak, az apukám új barátnőjével teljesen normális volt a viszony, ő is elkezdett úgy hívni, ahogy apukám, hiszen azt hallotta.

Egyáltalán nem örültem neki.

Az kettőnk között alakult évek alatt, egy új ember hívjon csak a nevemen, azért van.

Az olyan megnevezések, becenevek, amik egy bizonyos viszonyt fejeznek ki, feltételezik, hogy korábban már kialakult az a viszony, tehát ha új pasi jön az életembe annak szüleivel együtt, attól azok nekem nem lesznek a nagyszüleim meg senkijeim, csak XY néni meg bácsi. Még akkor is, ha tényleg megszeretem őket.