Miért csinálja ezt anyósom? Miért köt bele a kisfiunkba mindig?
Eléggé tanácstalan vagyok, nem tudom miért lehet ez. Szóval...van 2 fiunk, a kicsi még csak 11 hónapos, vele aztán semmi gondja senkinek, igazi tünemény, egy cérnaszál is leköti akár 3 órán keresztül is, maga a nyugalom. Persze most még az is közrejátszik, hogy nem beszél, nem indult még el. A nagyobbik fiunk ősszel lesz 4 éves. Ő már oviba jár, egész nap pörög, meg sem áll, mint a legtöbb ilyen korú gyerkőc. Sokat játszik, elvan egyedül is, de amióta oviba jár, azóta szeret a többi gyerekkel is játszani. Már most nagyon jó a humora és időnként hihetetlen a dumája. Ezt egyébként az apukájától örökölte, kívül-belül rá hasonlít. A probléma az, hogy anyósom mindig kiakad, ha valami vicceset mond a kisfiú (tényleg vicces, nem csúnya, nem bántó, csak szimplán valamit viccesen reagál le, vagy viccesen fejezi ki magát). Nem szereti azt sem, amikor a gyerek beveti ezt a vagány dumálást, merthogy milyen neveletlen. Hozzáteszem, tényleg az ő fiára hasonlít és kicsit sem neveletlen, mert a korához képest nagyon is tisztelettudó, sokat foglalkozunk vele és ha esetleg olyat csinál vagy mond, akkor rászólunk, de hát egy ekkora gyerektől szerintem nem is lehet elvárni, hogy mindig, minden helyzetben tudja, hogy mit illik és mit nem. Az óvónők is szeretik, persze neki is vannak dolgai, mert tökéletes gyerek nincs, de nem kirívóan rossz.
Minden egyes látogatáskor elmondja, hogy milyen neveletlen az unokája, jó lenne ha nevelnénk. Engem ez nagyon idegesít és bánt is, a gyerek kezdi megutálni emiatt. Mindig rászól, akkor is ha semmit se csinál, Marci miért csinálod ezt, miért csinálod azt, menj onnan stb...A férjem többször mondta már neki, hogy ne piszkálja a gyereket, de akkor meg felháborodik, hogy ő nem szólhat rá és ezért ilyen rossz és neveletlen, mert mi sose szólunk rá, ha olyat csinál. Pedig tényleg nem tesz semmi rosszat, ha pedig igen, akkor igenis rászólunk! Mostanában azt kezdte el mondogatni, hogy miért nem lehet babusgatni a gyereket, nem bújós egyáltalán. Persze van benne annyi igazság, hogy most már nem mászik annyira az ölünkbe, inkább rohangál és játszik. Néha hozzám meg az apjához bújik, de már hozzánk se annyira. Ezt el kellett fogadni nekünk is, egyre nagyobb, más igényei lesznek. Ő viszont ebből is problémát csinál, hogy őt nem szereti a gyerek. Bezzeg a kicsit meg lehet szeretgetni, de hát könyörgöm, ő még csak 11 hónapos lesz! Múltkori látogatáskor puszit se adott a nagynak, csak kikapta a kicsit a kocsiból és nem is foglalkozott azzal, hogy ott van a másik unokája is. Férjem öccsének van egy 6 éves fia és egy 4 éves lánya, ők is mesélték, hogy a fiúval szinte ugyanígy bánik, a lányt viszont szereti, olyan vele, mint a mi kisebbünkkel. Lehetséges az, hogy nem tudja elfogadni, hogy nőnek?! Mert én ezt eddig nem tudtam elképzelni, de ezek után felmerült bennem ez.
Apósom amúgy vele ellentétben imádja mindegyik gyereket, kivétel nélkül, ő is szokta neki mondani, hogy ne piszkálja mindenért a kicsiket, de őt is lehurrogja. Van valaki hasonló helyzetben? Miért lehet ez? Engem nagyon bánt, hogy ilyen a fiammal.
válasza:Az már pozitívum, hogy írod a férjed melletted áll. Ti vagytok a szülők, ha ti és mások is úgy látjátok a helyzetet ahogy írtad, akkor határozottnak kell lennetek és helyretenni az anyóst.
Ha megsértődik, s eközben meg a gyerek is elkezdte utálni az anyóst az nem a ti problémátok, hiszen ő kezdte. Egye meg, amit főzött.
válasza:Elég komoly kérdés... Az tuti, hogy az anyósodnak valami komoly, mély, lelki problémája van, ami így vetül ki nagyon szerencsétlen módon. Az az érzésem, hogy olyasmi lehet a baj, hogy anyósod szeretett volna egy lánygyereket, de nem lett - legalábbis nem írtál róla, csak a férjedről és az öccséről. Ez okozhat olyan feldolgozatlan frusztrációt, hogy a saját fiúunokáit se tudja elfogadni, csak a kislányt, meg a még nagyon picit (aki egyszerűen még nem olyan nagy, hogy elég eleven kissrác legyen - még, majd lesz). Mert ugye a sztereotípia szerint a lányok kedvesek, aranyosak, rendszeretőek meg minden, a fiúk meg az elevenek, rosszaságok, akik mindig valami csínyen törik a fejüket. Aztán az is lehet, hogy a családban egyedüli nőként nagyon elnyomva érezte magát (ez lehet jogos vagy képzelt), és most is attól fél, hogy az unokáinak sem fog tudni parancsolni.
Aztán szerintem azt is le kell szögezni, hogy a gyerek nevelése elsősorban a szülő feladata, ők azok, akik napi szinten irányítják-vezetgetik a gyerekük lépéseit, ők azok, akik naponta látják a vele történteket és segítenek neki a gyermek számára legmegfelelőbb módon feldolgozni azokat. Ők azok, akik meghatározzák a nevelési irányelveket (ami testvérenként is eltérő lehet, mert a tesók is nagyon különbözhetnek a személyiségükben), és ezt a nagyszülőknek illik tiszteletben tartani, mert ha nem, akkor totál aláássák a szülői tekintélyt, és komoly problémákat generálhatnak, aminek sok-sok év múlva lesz meg a keserű gyümölcse.
Azt tanácsolom, hogy egyszer üljetek le beszélni, de úgy igazán. Nem csak egy fél órára, hanem valahogy gyerekek nélkül, akár órákat is rászánni arra, hogy ennek a romboló helyzetnek a végére járjatok - már amennyiben van rá lehetőségetek. Az a legfontosabb, hogy miközben elmondjátok a problémát, azt őszintén és szeretettel tegyétek, hogy az anyósod ne támadásként élje meg, hanem úgy, mint egy együttműködésre való felkérést, amikor is a leghatékonyabb munka és főleg az unokák érdekében szükségszerűen ástok nagyon mélyre.
Remélem érthető volt ez a sokminden! :) Kíváncsi vagyok a fejleményekre, szorítok, hogy megoldódjon a helyzet!
válasza:Köszönöm mindannyiótoknak a választ! :)
Igen, szerencsére a férjem mellettem áll, hiszen ő is látja, hallja, hogy hogyan viselkedik az anyja a fiunkkal. Csak az a baj, hogy rá sem hallgat, pedig a férjemet nagyon szereti. Amíg nem voltak gyerekeink, addig nagyon jó is volt a kapcsolat közöttük, velem is jól kijött anyós, szinte minden héten találkoztunk. Amikor megszületett Marci, akkor azt hittem, hogy ő lesz a szeme-fénye, hiszen kiköpött mása az apjának. :) Persze az sem zavart volna, ha nem így van és nem kényezteti agyon, de legalább a szeretetét mutassa már ki felé! El sem tudom képzelni, hogy mi zavarja a gyerekben, mert egyszerűen imádni való, és ezt nem azért mondom, mert az enyém, de tényleg az! Én azt se akarom, hogy a fiam utálja a nagyanyját, de mostanában már tényleg nem szívesen megy oda, hiába van ott a papa is, akivel imádják egymást. :( Egyszer már volt egy ilyen beszélgetésünk, akkor úgy tűnt, hogy hatásos, szépen beszéltünk vele, a férjem is kedvesen elmagyarázta, hogy ez nekünk miért esik rosszul, miért rossz a kisfiúnak stb. Aztán kb. 1 hónap múlva megint előjött ez a probléma, mintha nem is történt volna meg a beszélgetés. Természetesen mi minden alkalommal megvédjük a gyerekünket és az ő füle hallatára mondjuk a mamának, hogy nem így van, nem csinált semmi rosszat! Szerinte ez is rossz nevelési módszer, miért a gyerek előtt mondjuk ezt, semmi tekintélye nem lesz a gyerek előtt, azért enged meg ennyi mindent magának a fiú, mert hallja, hogy mi úgyis megvédjük. Én ilyenkor mindig azt mondom neki, hogy amikor igaza van a gyerekemnek, akkor teljes mellszélességgel ki fogok állni érte bárkivel szemben, ha pedig nincs igaza, akkor elmagyarázom neki, hogy miért rossz az, amit csinál, miért a másiknak van igaza! Ilyenkor elhallgat legtöbbször, de néha jön a szentbeszéd, hogy rossz anya vagyok.
Egyébként lehet ki kéne ezek után próbálni azt, hogy csak a papa jön hozzánk, a mama meg az első beszólásnál megy hazafelé! :) Nagyon jó ötlet, köszönöm, ha nem változik semmit a helyzet hamarosan, akkor bevetjük!
Utolsó: Érthető minden, köszönöm a jókívánságot! :) Van egyébként lánya, róla csak azért nem esett szó, mert ők külföldön élnek, nem is túl sűrűn jönnek haza, így nekik nyilván mindig örül az egész család, nekik szerencsére nincs ilyen gondjuk. Egyébként ott is két fiú van, egy 2 éves és egy 6 éves ott is. Talán velük azért nem kötözködik, mert ritkán látja őket is próbálja kihasználni az együtt töltött perceket. Engem nem is zavar, hogy őket nem piszkálja, csak azt szeretném, ha az én Marcimmal és a sógoromék fiával se lenne ilyen. Egyébként meg a másik gyerkőc is fiú nálunk, őt meg nagyon szereti (egyelőre), és talán van abban valami, hogy azért, mert még nem elég eleven kissrác, de hát nem is olyan sokára ő is ilyen lesz. Egyébként meg már most is olyan pasis, akármilyen bájos is mellette, és néha már neki is vannak kisebb csínytevései! Azokra meg úgy reagál anyósom, hogy "jaj, ez a Zétény milyen aranyos, igazi kis rosszcsont" stb. De ha ezt Marci csinálná, akkor már nem győzne vele veszekedni.
válasza:Úgy utálom, ha valaki egy gyereken éli ki az ilyen vágyait!
Anyósomnak szerintem ilyen nincs, mert amikor a két, most 6 éves fiúunokája megszületett, akkor nem volt gond. Még eleinte nálunk se viselkedett így, ez nagyjából akkor kezdődött, mikor a fiunk másfél-2 éves lett. És hát utána született a sógoromék kislánya, vele se ilyen, meg a két még kisebb unokájával sem. Nem értem, hogy a sógoromék kisfia és a miénk mit vétett ellene.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!