Miért csinálja ezt anyósom? Miért köt bele a kisfiunkba mindig?

Eléggé tanácstalan vagyok, nem tudom miért lehet ez. Szóval...van 2 fiunk, a kicsi még csak 11 hónapos, vele aztán semmi gondja senkinek, igazi tünemény, egy cérnaszál is leköti akár 3 órán keresztül is, maga a nyugalom. Persze most még az is közrejátszik, hogy nem beszél, nem indult még el. A nagyobbik fiunk ősszel lesz 4 éves. Ő már oviba jár, egész nap pörög, meg sem áll, mint a legtöbb ilyen korú gyerkőc. Sokat játszik, elvan egyedül is, de amióta oviba jár, azóta szeret a többi gyerekkel is játszani. Már most nagyon jó a humora és időnként hihetetlen a dumája. Ezt egyébként az apukájától örökölte, kívül-belül rá hasonlít. A probléma az, hogy anyósom mindig kiakad, ha valami vicceset mond a kisfiú (tényleg vicces, nem csúnya, nem bántó, csak szimplán valamit viccesen reagál le, vagy viccesen fejezi ki magát). Nem szereti azt sem, amikor a gyerek beveti ezt a vagány dumálást, merthogy milyen neveletlen. Hozzáteszem, tényleg az ő fiára hasonlít és kicsit sem neveletlen, mert a korához képest nagyon is tisztelettudó, sokat foglalkozunk vele és ha esetleg olyat csinál vagy mond, akkor rászólunk, de hát egy ekkora gyerektől szerintem nem is lehet elvárni, hogy mindig, minden helyzetben tudja, hogy mit illik és mit nem. Az óvónők is szeretik, persze neki is vannak dolgai, mert tökéletes gyerek nincs, de nem kirívóan rossz.

Minden egyes látogatáskor elmondja, hogy milyen neveletlen az unokája, jó lenne ha nevelnénk. Engem ez nagyon idegesít és bánt is, a gyerek kezdi megutálni emiatt. Mindig rászól, akkor is ha semmit se csinál, Marci miért csinálod ezt, miért csinálod azt, menj onnan stb...A férjem többször mondta már neki, hogy ne piszkálja a gyereket, de akkor meg felháborodik, hogy ő nem szólhat rá és ezért ilyen rossz és neveletlen, mert mi sose szólunk rá, ha olyat csinál. Pedig tényleg nem tesz semmi rosszat, ha pedig igen, akkor igenis rászólunk! Mostanában azt kezdte el mondogatni, hogy miért nem lehet babusgatni a gyereket, nem bújós egyáltalán. Persze van benne annyi igazság, hogy most már nem mászik annyira az ölünkbe, inkább rohangál és játszik. Néha hozzám meg az apjához bújik, de már hozzánk se annyira. Ezt el kellett fogadni nekünk is, egyre nagyobb, más igényei lesznek. Ő viszont ebből is problémát csinál, hogy őt nem szereti a gyerek. Bezzeg a kicsit meg lehet szeretgetni, de hát könyörgöm, ő még csak 11 hónapos lesz! Múltkori látogatáskor puszit se adott a nagynak, csak kikapta a kicsit a kocsiból és nem is foglalkozott azzal, hogy ott van a másik unokája is. Férjem öccsének van egy 6 éves fia és egy 4 éves lánya, ők is mesélték, hogy a fiúval szinte ugyanígy bánik, a lányt viszont szereti, olyan vele, mint a mi kisebbünkkel. Lehetséges az, hogy nem tudja elfogadni, hogy nőnek?! Mert én ezt eddig nem tudtam elképzelni, de ezek után felmerült bennem ez.

Apósom amúgy vele ellentétben imádja mindegyik gyereket, kivétel nélkül, ő is szokta neki mondani, hogy ne piszkálja mindenért a kicsiket, de őt is lehurrogja. Van valaki hasonló helyzetben? Miért lehet ez? Engem nagyon bánt, hogy ilyen a fiammal.