Anyósok, menyek! Vannak olyanok itt, akik jóban vannak egymással? De csak olyanok írjanak, akik pozitív példával rendelkeznek. 30F

Mi jóban vagyunk egymással. Ez annyit tesz, hogy amikor találkozunk, elbeszélgetünk semleges dolgokról és egyikünk sem megy bele "rizikós" témákba. Amennyire én tudom ő nem szapul engem a férjemnek és én sem próbálom sározni őt előtte. 15 éve ismerjük egymást.

Esetünkben 2 titka van a jó kapcsolatnak: 1, évente 1-2 alkalommal találkozunk 2, mi fizetjük a megélhetésüket és a én fizum jóval magasabb mint a férjemé.

Mi is jóban vagyunk. Havi 1-2 alkalommal találkozunk, mindig nagyon jól eldumálunk.

A titka szerintem az, hogy ő nem az a mindenbe belepofázós fajta. Én úgy gondolom, hogy sok viszonyt az mérgez meg, hogy az anyós (legyen akár a nő, akár a férfia anyja), túl nagy beleszólást szeretne a fiatalok életébe. Az én anyósom abszolút úgy kezel minket, mint felnőtt embereket, akik külön, önálló családot alkotnak. Akkor mond bármiről véleményt, ami a mi életünket érinti, ha kérdezzük, ha nem kérdezzük, csöndben marad. Valamint felfogta magától, hogy a kisfia felnőtt, és nem ellenségként tekintett rám, aki elveszi tőle, pedig tényleg én "vittem el" otthonról a férjemet, otthon lakott, mielőtt velem összeköltözött, de az anyja felfogta, hogy ez az élet rendje. Másrészt, én sem vagyok olyan, aki szerint anyós csak rosszat akarhat, meg csak hülyeséget mondhat, és ellenségként kellene rá tekintetni.

Én jóban vagyok anyósommal. Tök jó fej, nyilván vannak hülyeségei, de nekem is.

Szerintem az a titkunk, már ha ez titok, hogy csak akkor mondja el a véleményét, ha kérdezem és nem szól bele semmibe. Mondjuk nem szélsőséges a viselkedésem. Ő ilyen és ezért működik, nem kell ehhez visszafognia magát.

Heti 1-2szer találkozunk. Ugyan egyedül él, de rengeteg programja van, nem otthon unatkozik és gondolkodik a következő gonoszságon. 3 kmre lakik, a második unokáját várjuk. A férjem sokat dolgozik, kölcsönösen segítjük egy mást az anyukájával. Mi anyagilag, vagy vásárolok neki, elhívom kirándulni, elviszem ebédelni, jókat dumálunk.

Ő pedig vigyáz a lányunkra, elkísér ide-oda, tényleg jó lelkű asszony, jó humora van.

Nálunk az nem jön be, ha sokáig vagyunk együtt, pl. 1 hét a balcsin együtt, soha többet, vagy szülés után 1 hétig nálunk, na nem. De ez belőlem is jön, nekem sok.

Én is remekül megvagyok a vejemmel.

Szereti a lányomat és a gyerekeket, rengeteget segít bármiben, hasonló az érdeklődési körünk és a humorérzékünk, ami nagyon fontos.

Nem találkozunk túl gyakran, de ha pl. nyaralni megyünk, nagyszerúen kijövünk egymással még akkor is, ha kis területen kell együtt laknunk.

A dolgaikba csak akkor "szólok bele", ha megkérdeznek, de ha valamit a lányommal akarok megértetni, jobban szeretek a vejemhez fordulni, mert nyugodt, kiegyensúlyozott és végtelenül kedves, vidám és tanult ember. A hosszú évek alatt még csak súrlódás sem volt soha közöttünk.

Mellesleg imádja a főztömet, persze ezt csak viccből említem... :)

Én jóban voltam/vagyok ex-anyósommal. A mai napig is, ha találkozunk az utcán, elbeszélgetünk, néha le is ugrok hozzá a boltba, ahol dolgozik, csak úgy, beszélgetni.

Nálunk nem volt "titok". Ő elfogadott olyannak, amilyen voltam, és én is őt. A fia szeretett engem, én is a fiát, neki ez elég volt. Teljesen más életfelfogással és nézetekkel is el tudtunk beszélgetni, ha más volt a véleményünk sem vitatkoztunk, soha.

Mondjuk, hozzá kell tennem, a volt anyósom amúgy is jófej, kedves nő, nem volt vele nagyon nehéz jóban lenni, én pedig nem adtam rá okot, hogy probléma legyen. Bárcsak mindenkinek olyan anyós jutna, mint ő.