Anyósok, menyek! Vannak olyanok itt, akik jóban vannak egymással? De csak olyanok írjanak, akik pozitív példával rendelkeznek. 30F

Szia!

Hogy jóban lennénk?? Az túlzás viszont a kapcsolatunk jó!

Ő szeret engem, én őt már kevésbé, de nem utálom, csak fájlalom azt hogy a páromat nem szereti eléggé...bár ha anyuci pici fia lenne sem volna jobb.

Nem keresi, nem hívja, nem jön nálunk.

Bár eddig a szüleimnél éltünk így talán megértettem hogy soha sem jött, de két hete költöztünk el, és itt sem látogatott meg minket.

Okát nem tudom, mert nem utál, SZERINTEM.

A titok mindössze annyi, hogy olyan emberek kerüljenek össze ilyen kapcsolatba, akik egy hullámhosszon vannak. Ez meg szerencse kérdése.

Én amúgy tűrhető kapcsolatban vagyok anyósommal, ennek meg az az oka, hogy szépen bólogatok a hülyeségeire, aztán csinálom úgy a dolgaimat, ahogy én akarom. Mert ha elkezdenék vele vitázni... háááááát... nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon... ő egy maradi nő, aki agyban még a '60-as, '70-es években él, és fogalma nincs arról, ma mi folyik pl. munkaügyekben, és hajtogatja a sajátját (pl. hogy aki nem talál rendesen fizető munkát, az nem is keres, mert ő azonnal el tudott helyezkedni anno a technikumi végzettségével egy jól fizető munkahelyen), mélykonzervatív homofób, minden olyan dologba beleszól, amihez nem ért, vadidegeneknek beszólogat olyna piti dolgok miatt, hogy miért van tetoválásuk meg miért mernek az utcán inni (nem szeszről van szó)... na, én nagyon nem vagyok ilyen típus. És ő ez a csak neki lehet igaza típus... inkább párom szokott konfrontálódni ővele, hát, az a stílus, amit anyóspajtás nyom a vitáknál...

szóval én csak bólogatok, amikor magyarázza nekem, hogy vegyem rá a páromat, hogy menjen másik munkahelyre, mert otthonról tisztességes munkát nem lehet dolgozni (én is dolgoztam ezen a munkahelyen otthonról, rendes bejelentett állásról van szó, és nem MLM, Zepter meg ilyesmi, szóval csak annyi a különbség a "rendes munka" meg eközött, hogy az ember nem pazarol el x percet a napjából arra, hogy beutazzon a munkahelyre) meg hogy fertő, ha nem hajtja le a párom a wc-deszkát meg nem porszívóz fel napi 1x... illetve azt a kevés közös témánkat igyekszem "kimaxolni".

Én is jóban vagyok anyósommal, nálam inkább após a sarkalatos pont.

Anyósommal azért vagyok jóban, mert látom, hogy nem szól bele a dolgainkba, elmondja a véleményét és kész. Náluk vagyunk, ő főz, nem engedi, hogy segítsek, de nem is hallom vissza, hogy milyen lusta vagyok. Szereti a fiát, imádja, egy végtelenül jólelkű, jószívű, segítőkész asszony :) Régen voltak hülyeségei, mielőtt én még megismertem, de hála a férjemnek, már kijött belőle :)

Apósom viszont tudom, hogy nem fogad el, ami nem érdekelne, de a fiával úgy bánik, hogy el sem tudom mondani, mennyire idegesít. Nem is azzal, amit nekünk mondd, mert ugye a szó elszáll, de a tettei. 3 gyereke van, abból egy a kedvenc, szó szerint, az egyiknek mindent megad, ha tartozás van, nem kell visszafizetni, a másik fiától még 5000 Ft-ot is visszakér és sokszor még egy köszönöm sincs érte. A születésnapján nem hívja fel, de ha pénz kell, nálunk csörög először a telefon.

Köszönöm, kedves kérdező, hogy válaszoltál! :)

Tudod, a fiús mamák sokszor olyanok, mint a tied, úgy érzik, hogy a "nő" elvette tőlük a fiukat. Egy kis féltékenység, ami miatt a legkisebb dologba is bele lehet kötni. Ne mondj ellent az édesanyádnak, de azért érezze, hogy most már ti is külön család vagytok, felnőttek és felelősségteljesek. Hogy tudjátok irányítani az életeteket - 30 éves korban ez normális is -, ahogy elterveztétek. És hogy ha azt szidja, akit Te szeretsz, az Neked fáj. Ha lehet vele rendesen beszélgetni, ezt úgy is elmondhatod neki, hogy ne legyen belőle sértődés.

Sok szerencsét és boldogságot! :)