Ti mit tennétek ha az anyósodék a hátatotok mögött szervezkednétek?

Ronda húzás volt, ha egyszer már le volt tárgyalva velük is (az anyósékkal) az általad szervezett buli. Anyósnak biztosan elmondanám, hogy semmi bajod azzal, ha megköszöntik családilag a férjedet, de ha egyszer már megbeszéltetek valamit, legalább tájékoztassanak, hogy ők mégsem úgy gondolták. Az azért még érdekes lehet, hogy hogyan történt az a bizonyos megbeszélés: kikérted az ő véleményüket is, vagy csak tényt közöltél, hogy ez lesz és jöjjenek el? Nem mindegy, a férjednek ők is a családja, egy ilyen ünnepről nem dönthetsz egyszemélyben.

tedd túl magad rajta, ez lesz a családi köszöntés, a te meglepibulid ettől még bátran megtartható, ilyesmit úgyis inkább a barátokkal szokás, nem mindenki bírja (főleg az idősebb korosztályból) az ilyen amerikai filmekből átvett divathóbortokat (megjegyzem, én sem, de nincs azzal semmi baj, ha baráti társasággal így ünnepel valaki), ezt illik tiszteletben tartani. Legfeljebb annyit még egyeztess az anyóssal és a sógorékkal, hogy eljönnek-e.

A jövőre nézve pedig vond le a tanulságokat. Azt gondolom, hogy amikor arról van szó, hogy a mindannyiótok által szeretett családtagnak örömet szerezzetek, az nem szabad, hogy veszekedés tárgya legyen, mert elrontja az ünnepet mindenki számára.

En mondjuk itt azon akadtam fenn, hogy megkoszontik csaladilag, de a kerdezonek nem szolnak..

Mert o nem csaladtag? Es a kislanyuk?

És aki az ünnepelt mellett írt, azt hova sorolod?

Egyébként ha jól értettem, holnap a kérdező is megy családostul anyósékhoz, így volt megbeszélve, nem értem azt, hogy akkor miből is gondolja bárki, hogy őt meg a lányát nem tekintik családtagnak. Az is érdekelne (továbbra is), hogy hogyan volt a saját meglepetésbulijának a megbeszélése anyóssal, kész tények elé lett állítva anyóspajtás - UGYANÚGY, ahogyan most a kérdező -, vagy kikérték az ő véleményét is, és közös döntés volt? Első esetben ugyanis nincs min megsértődni, max annyi róható fel a mamának, hogy nem mondta meg, ha ez neki problémás.

A legnagyobb bajom az ezzel a történettel, hogy éppen csak a főszereplőről - ti. az ünnepeltről - nem esik szó, hogy vajon ő minek örülne leginkább. Ez egy szokványos anyós-meny csata, semmi több. Én nem szeretnék egyetlen szülinapomra sem így emlékezni, hogy "na, akkor is mekkora balhé volt az anyám meg az asszony között." Az, hogy ráadásul állásfoglalásra kéne kényszeríteni a nyomorultat (ahogy itt valaki javasolta) megünneplendő a születésnapját, mindennek a teteje, én a helyében a következő alkalmából befizetnék magamnak a haverjaimmal egy buliutazásra, és itthon hagynám a drága családot, harcoljon nélkülem a baromfiudvar.