Akik elsőgenerációs értelmiségihez mentetek hozzá (és nálatok a felmenők is tanultak), hogy jöttök ki a párotok szüleivel?

Gondolom itt számít a szülők mentalitása is. Ha úgy áll a fizikai munkásokhoz, hogy szemét, akkor baj van. Ha úgy vannak vele, hogy ő is ember, az ő munkája is fontos és szükséges, akkor lehet jó kapcsolat.

Kivéve, ha az első generációs értelmiségi átment sznobba és ő is úgy gondolja, hogy aki a két kezéből él meg, az nem ér semmit...

Töb diplomás vagyok, sok szakmám is van.

A férjemnek van 9 osztálya, meg egy szakmája. Az én szüleim kétkezi munkások, szeretik a férjemet.

A férjem szülei szintén nem értelmiségiek. Mondjuk én kifejezetten nem szeretem ezt így használni, mert minden munka fontos, nem nézek le senkit.

Az anyósomék ennek ellenére engem egy buta parasztnak tartanak, és mindig éreztetik, hogy lenéznek. Ez van.