Helyesen döntöttünk? Nagy cirkusz volt belőle.
30 és 31 éves pár vagyunk,együttélünk 1 éve. Párom azelőtt a szülei árnyéka volt,minden lépéséről tudni akartak,de ez neki akkor,30 évesen és férfiként már nagyon terhére volt. Csak nem volt komoly kapcsolata,akiért léphetett volna. Jöttem neki én,nagy szerelem,jól működünk együtt,összeköltöztünk. Viszont a vita még mindig megy azon,hogy páromnak már egyre terhesebb telefonon beszámolni arról,hogy merre járunk,mit csinálunk,mikor hívogatják. Mert ők annyira AGGÓDNAK,és majd megtudjuk mi is,hogy milyen ez,majd ha gyerekünk lesz,stb.
A konkrét eset: elmentünk nemrég egy hétre nyaralni,ők is így tudták,meg mi is. Aztán kettő lett belőle,mert úgy alakult,hogy közben meg tudtuk hosszabbítani. És úgy döntöttünk,erről már nem szólunk nekik,hogy az egy hét letelte után merre járunk,mit csinálunk,szokják meg egy picit,hogy ennyire ne másszanak már ránk. Hívtak,nem vettük föl. Miután letelt a két hét,hazajöttünk,s elmentünk hozzájuk. Rettenetes cirkusz lett belőle,hogy ezt hogy mertük megtenni,az anyukája sírt,hogy párom nem gondol a családjára,illetve nekemállt,hogy mit műveltem a fiával,átmostam az agyát,mert ezt régebben nem tette volna meg velük. Az apukája is ránk mordult,idézem: 'MELYIK volt az értelmi szerző?' (mármint hogy ne hívjuk fel őket két hétig,hogy hol vagyunk). Ez a MELYIK teljesen úgy hangzott,mint mikor óvodában csínyen kapjuk a gyerekeket,hogy na,melyik volt? A 'melyikőtök' helyett 'melyik'... mint két rosszat tett gyerek...
Aztán jött,hogy nem ettől leszünk felnőttek,meg ez az ő családjukban nem volt divat,én hoztam rájuk a bajt. Párom megvédett,de maga alá került,hogyan tovább? Azt sem tudom,hogy bírni fogja-e majd a nyomást,mert be fognak keményíteni,viszont ha engedünk nekik,az szinte már elviselhetetlen,ezt nem értik meg. Mert szerintük mibe telik megmondani két mondatban,hogy itt meg ott vagyunk,ezt meg azt csinálunk,de ha valamit utólag tudnak meg,sírós hiszti következik,hogy ők nem tudnak a fiukról semmit,pedig ANNYIRA AGGÓDNAK,s majd megtudjuk mi is,ha gyerekünk lesz,most még nem tudhatjuk...
"És igen,amikor személyesen is sír érte anyósom,akkor elmondjuk,mert egyszerűen nem lehet mást tenni,mert az már gonoszság,kínzás lenne,egyszerűen addig viszi."
De akkor meg csak "behódoltok" vagy hogy is mondjam?! Akkor mit akartok tulképp, ha ők nem értik, hogy ne legyenek a nyakatokon, ti meg megsajnáljátok őket, mert az már kínzás, hogy sír és nem mondjátok el. Akkor milyen megoldást szeretnél erre a problémára???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!