Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Helyesen döntöttünk? Nagy...

Helyesen döntöttünk? Nagy cirkusz volt belőle.

Figyelt kérdés

30 és 31 éves pár vagyunk,együttélünk 1 éve. Párom azelőtt a szülei árnyéka volt,minden lépéséről tudni akartak,de ez neki akkor,30 évesen és férfiként már nagyon terhére volt. Csak nem volt komoly kapcsolata,akiért léphetett volna. Jöttem neki én,nagy szerelem,jól működünk együtt,összeköltöztünk. Viszont a vita még mindig megy azon,hogy páromnak már egyre terhesebb telefonon beszámolni arról,hogy merre járunk,mit csinálunk,mikor hívogatják. Mert ők annyira AGGÓDNAK,és majd megtudjuk mi is,hogy milyen ez,majd ha gyerekünk lesz,stb.

A konkrét eset: elmentünk nemrég egy hétre nyaralni,ők is így tudták,meg mi is. Aztán kettő lett belőle,mert úgy alakult,hogy közben meg tudtuk hosszabbítani. És úgy döntöttünk,erről már nem szólunk nekik,hogy az egy hét letelte után merre járunk,mit csinálunk,szokják meg egy picit,hogy ennyire ne másszanak már ránk. Hívtak,nem vettük föl. Miután letelt a két hét,hazajöttünk,s elmentünk hozzájuk. Rettenetes cirkusz lett belőle,hogy ezt hogy mertük megtenni,az anyukája sírt,hogy párom nem gondol a családjára,illetve nekemállt,hogy mit műveltem a fiával,átmostam az agyát,mert ezt régebben nem tette volna meg velük. Az apukája is ránk mordult,idézem: 'MELYIK volt az értelmi szerző?' (mármint hogy ne hívjuk fel őket két hétig,hogy hol vagyunk). Ez a MELYIK teljesen úgy hangzott,mint mikor óvodában csínyen kapjuk a gyerekeket,hogy na,melyik volt? A 'melyikőtök' helyett 'melyik'... mint két rosszat tett gyerek...

Aztán jött,hogy nem ettől leszünk felnőttek,meg ez az ő családjukban nem volt divat,én hoztam rájuk a bajt. Párom megvédett,de maga alá került,hogyan tovább? Azt sem tudom,hogy bírni fogja-e majd a nyomást,mert be fognak keményíteni,viszont ha engedünk nekik,az szinte már elviselhetetlen,ezt nem értik meg. Mert szerintük mibe telik megmondani két mondatban,hogy itt meg ott vagyunk,ezt meg azt csinálunk,de ha valamit utólag tudnak meg,sírós hiszti következik,hogy ők nem tudnak a fiukról semmit,pedig ANNYIRA AGGÓDNAK,s majd megtudjuk mi is,ha gyerekünk lesz,most még nem tudhatjuk...


2015. júl. 28. 13:48
 51/100 anonim ***** válasza:
88%

Nem tudom, miért hozzátok fel sokan a gyerekért való aggódást, mert bárkiért lehet aggódni, akit szeretsz.


Anyukámék ötvenesek, én a húszas éveimben vagyok. Ha mennek valahova, wellness, ilyesmi, akkor mindig hívnak, ha leértek, mert én gyerekként is aggódom az emberekért, akiket szeretek, és annyi őrült van az utakon.


Kérdező, ezt szépen fokozatosan kellett volna, mert így csak rontottál a helyzeten. Ha egy hétig nem tudtam volna a szüleimről, átmentem volna Liam Neeson-be, és megkeresem őket.

2015. júl. 28. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 52/100 anonim ***** válasza:
88%

Igazad van, de tényleg rossz módszert választottatok.

Arról hogy elmegyek a szomszéd városba bevásárolni tényleg nem kell beszámolni, de ha eltűntök egy hétre amiből kettő lesz, az már necces.

Pl. mi van ha baleset miatt nem jöttetek volna haza és akkor ott fekszetek a kórházban kómában nem esne azért jól ha valaki ilyenkor keresne?

Mert ezek után biztos nem fog.

Napi szintű kapcsolatot kell leépíteni,a távolra költözés is jó ötlet, de hetekig eltűnni mint szamár a ködben, tényleg nagyon gyerekes, sértődött kiskamaszok csinálnak ilyet.

2015. júl. 28. 15:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 53/100 A kérdező kommentje:

50-es! A jó Isten megáldjon,a életkorok közt tegyél már különbséget! Ha egy kiskorú gyereket uszít erre,az ugyanaz,mintha 31 évessel tenné? Vagy a párom lenne kiskorú szerinted?

De ha 31 évesen is elszámoltatnám a gyerekemet,inkább üssön is le.

2015. júl. 28. 15:21
 54/100 anonim ***** válasza:
92%
Az a baj, hogy Te pont ugyanazt csinálod mint anyós. Ugyanúgy nem hagyod élni a párod, nem lehet saját véleménye, mert akkor balhé van. Nyusziurat mindenki érzelmileg zsarolja, egyik oldalon a hiszti és a dac, másikon a nagy krokodilkönnyek. Amíg nem lesz nyusziúrból FÉRFI, addig mindenki szenvedni fog körülötte is, és Ő maga is. Sose fogsz megbízni benne, sose fogsz felnézni rá, úgyhogy sose lesz boldog életetek. Örökösen csatázni fogsz valakivel a környezetében, Ő meg kezdetben csak kihátrál a konfliktus elől, és ha ez nem megy majd "megoldja" hazugsággal, hogy egyik oldalt se bántsa meg...
2015. júl. 28. 15:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 55/100 anonim ***** válasza:
96%

Szia! Azt hiszem, én elég kompetens vagyok, mert nálunk is ez volt :)


Tényleg elég hülye húzás volt, amit csináltatok. Nem sunnyogni meg lázadozni kell - mert ez bizony az! -, hanem nyílt lapokkal játszani.

Nálunk is bejátszott a nyaralásos téma. Éppen anyóséknál voltunk, amikor előadta, hogy neki MENNYIRE fog hiányozni a fia, és ugye nem baj, ha minden nap hívja?

Kisebb sértődés lett belőle, amikor közöltem, hogy de igen, pihenni megyünk, majd ha ráérünk keressük őt mi, de felfogta, nem zaklatott. A férjem a nyaralás leteltével felhívta, hogy köszöni, még életben van.

A faggatózásra a férjemnek lett egy betanult szövegkészlete: "nem érdekes hova megyünk", "nyugi, nem veszélyes hely", "jövünk, amikor jövünk", stb.

Minden alkalommal ment a hiszti, de végül megszokták hogy már nem az ő dolguk, hova megy a fiuk, és nem faggatóztak többet. Innentől mi is megnyíltunk kicsit, ha úgy érezzük, rájuk tartozik valami, elmondjuk, már amennyibben normálisan kérdezik, és nem parancsolóan-faggatóan.

A telefonálgatás, nem kell aggódni, kikopik lassacskán. A férjem unta már, egyre ritkábban vette fel, később hívta vissza az anyját, így az keresett magának más szórakozást. Most nekem kell nyúzni őket, hogy hívják fel egymást.


Azt viszont jegyezd meg, hogy neked ebbe közvetlenül nincs beleszólásod! Álljon ki magáért a párod!

2015. júl. 28. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 56/100 anonim ***** válasza:
93%
A párod eléggé úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, ja.
2015. júl. 28. 15:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 57/100 Andizsuzsi ***** válasza:
89%

Pont azért nem kell elmenned, hogy ne a kisszobában üldögélj. Értem én egyébként a problémádat, de te sosem fogod azt a párod helyett megoldani. Neki kell a szüleivel tisztáznia, hogy mi az a határ, ameddig ők elmehetnek, ami NEKI még megfelel, neked pedig azt kell elfogadnod.

Amit a nyaralással műveltetek, az bizony gyerekes volt, ráadásul a célját sem érte el.

Az eredeti kérdésre visszatérve: ha a te szüleid elutaznak, te nem vagy kíváncsi rá, hogy rendben hazértek-e? Ha n tudnád napokig elérni ilyenkor őket, nem lennél ideges?

2015. júl. 28. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 58/100 huskym22 válasza:
98%

A kérdező 36-os kommentjéből idézve: Nyári szünet van,és tizenévesek írnak? Vagy mi van?

A tökéletes családanyák is kíméljenek már,ha lehet,mi nem vagyunk azok.



Neked aztán van stílusod! Felteszel egy kérdést, válaszolnak rá felnőtt emberek, mert próbálnak segíteni, és te így viselkedsz? Érdekes.


Én speciel 31 éves, gyerektelen vagyok. Ugyanúgy aggódok a szeretteimért, mint a szülő a gyerekéért. Anyósodék túlzásba viszik, rendszeresen számonkérnek titeket a 30 éves felnőtteket, téged ember számba sem vesznek tulajdonképpen, anyuci egy szem fiacskája mindig az marad, ez tény. Lehet változtatni a dolgokon, hogy normális családként élhessetek és téged is elfogadjanak. De amit ti csináltok az sem teljesen fair. Neked milyen érzés lenne, ha nem tudnál a szüleidről egy hétig semmit sem? ugyanazok a gondolatok futnának át rajtad: hol vannak, élnek még, balesetük volt, mit tegyél, hová fussál segítségért? stb. Direkt a egyszerű változatokat írtam. Próbáljatok meg velük utoljára beszélni erről. Aztán ha nem sikerül, akkor váltsatok stratégiát, de ne olyat mint a nyaraláskor.

2015. júl. 28. 15:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 59/100 anonim ***** válasza:
86%

Kedves Kérdező!


Amit csináltatok az nagyon durva, párod szülei egy hétig halálra idegeskedhették magukat. Elég lett volna annyi, hogy amikor hívnak Titeket párod szülei, küldetek volna egy sms-t, hogy még egy hétig maradtok, amíg kint vagytok, csak sürgős estben hívjanak Titeket.

Szüleim, apósom, anyósom is megtesz ennyit még élő szüleik felé.

2015. júl. 28. 15:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 60/100 anonim ***** válasza:
95%
Én is voltam ilyen helyzetben. Én voltam az akkor 29 éves párom első komoly kapcsolata. Ott az anyja volt rátelepedve. Mikor összeköltöztünk ( már ebből hatalmas balhé volt,mert mi az,hogy ő elköltözik,minek az) minden nap meló után oda kellett mennie beszélgetni. Ha véletlenül nem ment, akkor skypeolni kellett aznap anyuval ,de maratoni 1-2 órás beszélgetések voltak. Az nem volt elég,hogy hívja mobilon 5 percre vagy valami,mert az olyan"személytelen"volt. Engem rettentően utált,ha véletlenül ott aludtunk pl Szilvesterkor(igen,anyòséknál kellett szilveszterezni), akkor külön szobában aludtunk,hiába éltünk együtt. Így utólag nem is értem hogyan sikerült 2 évig így élnem,de nagyon szerettem azt a fiút,de végül feladtam,pedig nagyon fájt,sokáig sirattam a kapcsolatot. Sajnos,ő nem tudott leválni a szülőkről. Anyagilag is nagyon komolyan támogatta az amúgy dolgozó anyját,miközben mi alig jöttünk ki hó végén. Gucci parfümöket vett neki ( egyébként anyja el is várta,szóvá tette ha egy hónapig nem kapott valami drága dolgot) és ha mellém àllt a párom valami nem pont úgy lett ahogy akarta,akkor az anyjának mindig hányós migrénje lett és elájult,de mindig akkor ha nem látta senki. 5 éve szakítottunk,azóta is otthon él. Egy phdr diplomával rendelkező nagyon okos emberről beszélünk és mégis....
2015. júl. 28. 15:59
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!