Helyesen döntöttünk? Nagy cirkusz volt belőle.

Ezzel a húzással csak igazoltátok őket.

Kérdező remélem visszakapod hogy a gyereked lelép két hétre és semmit nem fogsz róla tudni. na akkor, és csakis akkor fogod megérteni mit is tettetek a párod szüleivel. azt én is elítélem hogy belemássznak az életetekbe de ez aljas dolog volt. És a legrosszabb hogy nem érted miért...

Hát ne haragudj kérdező, de rohadtul nem volt jó döntés. 23 éves N vagyok, párom 24. Kicsit más a helyzetünk, de át tudom érezni ezt az egészet, mégis azt mondom nagyon nagy butaság volt nem elmondani, hogy tovább maradtok. Az én szüleim meg a párom szülei is borzasztóan kiakadtak volna. Pár éve szüleimmel mentem Horvátországba nyaralni. Apukám édesanyja WEBKAMERÁKON leste az autónkat az utakon, mécsest gyújtott az udvaron valami védőszentnek vagy kinek, hogy sikeresen odaérjünk. Amint odaértünk mindenkit felhivtunk. Hazafelé pedig volt egy balesetünk, összetört az autó. Persze nem hivtuk meg a nagyikat, mert féltünk, hogy infarktust kapnának azon nyomban. Helyette apukám hivta a haverját, az öccsét, hogy segitsenek hazajutni. Sikerült is, a kocsit elvittük kerülőúton, hogy még véletlenül se lássák meg az utakon és ne ijesszék meg őket. Éppségben hazaértünk és megnyugodtunk. Mikor kihoztuk a szervizből a kocsit akkor mondtuk el, hogy mi történt velünk, mert már gyanús lett nekik, hogy hetekig szervizben van az autónk. Másik dolog...az én anyósjelöltem is hasonló kaliber. Minek mentek megint bulizni, nemrég voltatok.Mikor jöttök kisfiam. Hova mentek. Miért akartok külföldre menni dolgozni, miért nem jó a mostani munkahely. Párom viszont rengetegszer veszekszik anyjával pont emiatt, nem hagyja magát. Párom egyke is, szóval még ez is rátesz. Anyós emiatt eleinte nem volt szimpatikus, hogy ennyire rátelepszik a fiára, viszont most már jobb a helyzet. Eleinte kicsit rivalizáltunk, de én rájöttem, hogy ez nem jó taktika. Igenis jóba kell lenni anyóssal, mert tudom, hogy páromnak nagyon fontos az anyja. Most már nincs köztünk semmi baj, kis menyemnek hiv, családtagnak tart. Én megmondtam a páromnak, hogy sosem kell választania. Ha hülye lesz és folyton anyuci szoknyája mellé áll én fogok lelépni. Semmi balhé, csak odébbállok. Anyóst készitjük rá, hogy egy két év múlva megyünk ki külföldre. Kezd beletörődni. Úgy látom nehéz volt neki elfogadni, hogy a kicsi fia hamarosan kirepül és hogy komoly a kapcsolat, de látja, érzi, hogy boldogok vagyunk és már örül ő is. Rossz lesz neki, mert a férjével kb alig beszélnek..amolyan székely tipus a bácsi. Mindent a párommal beszélt meg, minden gondját-baját, amiből van elég. Simán megértem az anyukáját, hogy rossz lesz neki és furcsa. Ráadásul nemrégiben elmesélte, hogy 3 évig vártak rá, hogy megfoganjon a párom. 10 szörnyű beavatkozáson van túl, el volt dugulva a petevezetéke meg cisztái voltak, szörnyü lehetett. Máris más képben tünik fel a dolog. Plussz páromnak egyszer volt autóbalesete is meg 1x a diszkóban is összetörte egy részeg az arcát bokszerrel :D Szóval mindig volt valami, ami miatt ezek kiakaluktak az anyjában. Nem mondom, hogy mindig könnyű vele, de meg kell tanulni kezelni és nem bunkón, ahogy ti. Ha igy viselkedtünk volna ahogy ti, szerintem szóba se állnának velünk egy hónapig. Jogosan.

De mi lenne, ha nem tennétek meg nekik, amit szeretnének? És nem mondanátok el nekik, amit kérdeznek? Akkor mi van? Akkor a párod végül "beadja a derekát" és megcsinálja, amit kérnek, elmondja nekik, amit tudni szeretnének? Vagy hogy kell ezt elképzelni?