Helyesen döntöttünk? Nagy cirkusz volt belőle.
30 és 31 éves pár vagyunk,együttélünk 1 éve. Párom azelőtt a szülei árnyéka volt,minden lépéséről tudni akartak,de ez neki akkor,30 évesen és férfiként már nagyon terhére volt. Csak nem volt komoly kapcsolata,akiért léphetett volna. Jöttem neki én,nagy szerelem,jól működünk együtt,összeköltöztünk. Viszont a vita még mindig megy azon,hogy páromnak már egyre terhesebb telefonon beszámolni arról,hogy merre járunk,mit csinálunk,mikor hívogatják. Mert ők annyira AGGÓDNAK,és majd megtudjuk mi is,hogy milyen ez,majd ha gyerekünk lesz,stb.
A konkrét eset: elmentünk nemrég egy hétre nyaralni,ők is így tudták,meg mi is. Aztán kettő lett belőle,mert úgy alakult,hogy közben meg tudtuk hosszabbítani. És úgy döntöttünk,erről már nem szólunk nekik,hogy az egy hét letelte után merre járunk,mit csinálunk,szokják meg egy picit,hogy ennyire ne másszanak már ránk. Hívtak,nem vettük föl. Miután letelt a két hét,hazajöttünk,s elmentünk hozzájuk. Rettenetes cirkusz lett belőle,hogy ezt hogy mertük megtenni,az anyukája sírt,hogy párom nem gondol a családjára,illetve nekemállt,hogy mit műveltem a fiával,átmostam az agyát,mert ezt régebben nem tette volna meg velük. Az apukája is ránk mordult,idézem: 'MELYIK volt az értelmi szerző?' (mármint hogy ne hívjuk fel őket két hétig,hogy hol vagyunk). Ez a MELYIK teljesen úgy hangzott,mint mikor óvodában csínyen kapjuk a gyerekeket,hogy na,melyik volt? A 'melyikőtök' helyett 'melyik'... mint két rosszat tett gyerek...
Aztán jött,hogy nem ettől leszünk felnőttek,meg ez az ő családjukban nem volt divat,én hoztam rájuk a bajt. Párom megvédett,de maga alá került,hogyan tovább? Azt sem tudom,hogy bírni fogja-e majd a nyomást,mert be fognak keményíteni,viszont ha engedünk nekik,az szinte már elviselhetetlen,ezt nem értik meg. Mert szerintük mibe telik megmondani két mondatban,hogy itt meg ott vagyunk,ezt meg azt csinálunk,de ha valamit utólag tudnak meg,sírós hiszti következik,hogy ők nem tudnak a fiukról semmit,pedig ANNYIRA AGGÓDNAK,s majd megtudjuk mi is,ha gyerekünk lesz,most még nem tudhatjuk...
Akkor voltaképpen mi is a kérdésed?
Azt kérdezted, helyes volt-e. Leírjuk, hogy nem, mire leírod, hogy de.
Most nyuszimegerősítést vársz, vagy őszinte véleményeket?
Ritka, hogy ennyi ember ennyire egyet értsen egy kérdésben. Ha mindenki ugyanazon a véleményen van, nem kéne egy kicsit elgondolkodnod? Nem lehet, hogy Te látod rosszul a dolgokat?
Nem vagy tekintettel a párod szüleire, ez egy dolog, nem kedveled őket. De bele gondoltál már abba, hogy mit érezhet a párod? Csak azért, hogy az legyen amit Te AKARSZ, tényleg végig nézed, ahogy a párod szenved? Ennyire szereted? Az, hogy Ti egy család lettetek nem jelenti azt, hogy megkell tagadni azt ahonnan jöttetek.
És mielőtt azt mondanád, hogy könnyen szövegelek. Az én anyósom is hasonló volt. Idősebb fejjel (40 felett) szülte az egyszem pici fiát, nagyon nehezen viselte, hogy "elvettem" tőle. Nálam is sokszor szakadt el a cérna, voltak nekünk is vitáink. De eszembe nem jutott volna ilyenre buzdítanom a páromat. Ha neki fordult volna meg ilyen a fejében, akkor én értesítem anyósékat. Tudom, hogy aggódósak, ha pl. egy nyaralásnál nagyobb dugóba kerülünk én hívom, hogy jópár órával később érkezünk meg mint számoltuk, ne aggódjanak. Ha a párod FÉRFIKÉNT tudná kezelni a helyzetet mindent meglehetne oldani. De egyszerűbb kerülni a konfliktust mint leülni és ÉRTELMESEN megbeszélni a dolgokat (nyilván egy beszélgetés nem fog mindent megoldani).
Most neked kéne iszonyatosan teperned, ha valaha normális kapcsolatot szeretnél a leendő anyósékkal. De nyilván nem fogsz még bocsánatot sem kérni...
De abba bele gondoltál már, hogy egy ennyire befolyásolható ember, mint a párod milyen könnyen fog ellened is fordulni, ha elmúlik a rózsaszín köd?
Nincsen gyerekem, de szólhattatok volna neki tiszteletből is. Arra nem gondoltatok, hogy ilyenkor mik futnak át egy szülő agyában? Azt sem tudták hogy éltek-e vagy haltok, mi a bánat van. Örüljetek neki, hogy nem mentek a rendőrségre, és nem köröztek titeket eltűnt személyekként. Az is biztos, hogy amint hazaértetek, mindketten kaptatok volna 30 éves fejjel akkora pofont, hogy a fal adta volna a másikat. És igen jól mondják ezt a dolgot: majd te is megtudod, hogy milyen szülőnek lenni. Majd amikor egy hétig te sem tudsz a saját gyerekedről semmit, meg fogod tudni, hogy milyen érzés és milyen gondolatok futnak át az emberen az ilyen esetekben.
Azt viszont beszéljétek meg velük, hogy van saját életetek, és ne vigyék tulzásba az aggodalmat és a számonkérést. De ha ügyesek vagytok, akkor ha nem is beszélitek meg ezt velük, akkor is óvatosan lassan le lehet "építeni őket" normálisan.
A kompetens vélemények miért nem találnak meg? Nyári szünet van,és tizenévesek írnak? Vagy mi van?
A tökéletes családanyák is kíméljenek már,ha lehet,mi nem vagyunk azok. Távolról sem. Sőt,sz@rok vagyunk.
Azt,hogy mi,a sz@rok sz@r módszert használtunk,azt megértettem,sőt meglepő lenne,ha sz@rként egyszer jól is tudtunk volna csinálni valamit. Annyira mondják anyósék is,meg ti is,hogy sz@r,hogy elhisszük,és mivel többen mondják,hogy részegek vagyunk,akkor inkább lefekszünk...aludni.
Nyusziné most arra lenne kíváncsi,hogy akkor merre tovább? Nyuszi úr se tudja. A kicsi információval nem elégszenek meg,ELBESZÉLGETÉSRE hívják négyszemközt a fiukat,és ha nem megy,vagy csak velem,abból is sírós világvége van.
És ami még fontos adalék,mindig csak a fiuk életéről akarnak tudni,rólam sosem kérdeznek semmit. Még velem is csak a páromról beszélnek.
nyusziné?nyusziúr? hány éves vagy?
am sztem menjetek répázni:)
A korunkat leírtam a kérdésben. Sokat bolondozunk együtt,ha éppen nem idegesítenek. De meg is lehet egy embert keseríteni,ha egy életen át cseszegetik,s ránk szerintem ez vár,ha beszámolunk nekik,ha nem.
Mesélek még. Párom munkahelyet akar váltani. Anyósék: miért ide,miért nem amoda. Mert nekünk ez ezért és ezért jobb. Anyósék: miért ide,miért nem amoda/x100 Mint egy beakadt lemez.
Másik városba átugrunk. Minek? Ezért s ezért. Mikor érünk haza? Megyünk még valahova? Miért?
/x365
Ha túl kevés az információ,sírás,hogy ő már nem tud a fiáról semmit,holott régen tudott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!