Helyesen döntöttünk? Nagy cirkusz volt belőle.
30 és 31 éves pár vagyunk,együttélünk 1 éve. Párom azelőtt a szülei árnyéka volt,minden lépéséről tudni akartak,de ez neki akkor,30 évesen és férfiként már nagyon terhére volt. Csak nem volt komoly kapcsolata,akiért léphetett volna. Jöttem neki én,nagy szerelem,jól működünk együtt,összeköltöztünk. Viszont a vita még mindig megy azon,hogy páromnak már egyre terhesebb telefonon beszámolni arról,hogy merre járunk,mit csinálunk,mikor hívogatják. Mert ők annyira AGGÓDNAK,és majd megtudjuk mi is,hogy milyen ez,majd ha gyerekünk lesz,stb.
A konkrét eset: elmentünk nemrég egy hétre nyaralni,ők is így tudták,meg mi is. Aztán kettő lett belőle,mert úgy alakult,hogy közben meg tudtuk hosszabbítani. És úgy döntöttünk,erről már nem szólunk nekik,hogy az egy hét letelte után merre járunk,mit csinálunk,szokják meg egy picit,hogy ennyire ne másszanak már ránk. Hívtak,nem vettük föl. Miután letelt a két hét,hazajöttünk,s elmentünk hozzájuk. Rettenetes cirkusz lett belőle,hogy ezt hogy mertük megtenni,az anyukája sírt,hogy párom nem gondol a családjára,illetve nekemállt,hogy mit műveltem a fiával,átmostam az agyát,mert ezt régebben nem tette volna meg velük. Az apukája is ránk mordult,idézem: 'MELYIK volt az értelmi szerző?' (mármint hogy ne hívjuk fel őket két hétig,hogy hol vagyunk). Ez a MELYIK teljesen úgy hangzott,mint mikor óvodában csínyen kapjuk a gyerekeket,hogy na,melyik volt? A 'melyikőtök' helyett 'melyik'... mint két rosszat tett gyerek...
Aztán jött,hogy nem ettől leszünk felnőttek,meg ez az ő családjukban nem volt divat,én hoztam rájuk a bajt. Párom megvédett,de maga alá került,hogyan tovább? Azt sem tudom,hogy bírni fogja-e majd a nyomást,mert be fognak keményíteni,viszont ha engedünk nekik,az szinte már elviselhetetlen,ezt nem értik meg. Mert szerintük mibe telik megmondani két mondatban,hogy itt meg ott vagyunk,ezt meg azt csinálunk,de ha valamit utólag tudnak meg,sírós hiszti következik,hogy ők nem tudnak a fiukról semmit,pedig ANNYIRA AGGÓDNAK,s majd megtudjuk mi is,ha gyerekünk lesz,most még nem tudhatjuk...
válasza: válasza:Mindenesetre rossz módszert választottatok a szoktatásra. Asszem ha 10-ből 10-en ezen a véleményen vannak, akkor illő elgondolkodni ezen.
Lehet, hogy 30 évesek vagytok, de a módszeretek alapján írták, hogy mint a tinik.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kérdező, tippelek: te nem vagy jóban a családoddal, igaz?
Ez egy tipikus tünete annak, amikor egy szar családi helyzetből jövő csaj ilyen-olyan indokkal el akarja marni a másik mellől is a családját. Nem egy barátnőmnél láttam ugyanezt, és szinte mindet letojta a családja, elhajtotta otthonról tizenévesen, stb.
A 12-est nem kommentálnám,valószínű,hogy ő is egy anyós,vagy ha nem az,őt is elnyomják otthon.
Többiek: akkor nektek is elmondom,hogy elegünk van már! Lehet,hogy rossz módszer a sokkterápia,de hogy a francba szabaduljunk akkor? Ha nem ez a minden lében kanálkodás,akkor meg párom rohangáljon haza minden egyes semmiségért,amit ők is meg tudnak oldani. Egyik se idős,10 évvel fiatalabbak,mint az én szüleim,akik nem csinálják ezt. Mindig emlegetik a nagy hármas egységet,amiben éltek,és mostmár mi alkotunk egy egységet a párommal,ez fáj nekik,ezt párom is elismerte. Ha nem művelték volna ezt aggódás címén egész idáig,akkor én magam hívom fel őket a nyaralásról (ahol addig volt nyugalmunk),de azért ez már sok.
válasza:dacolj csak.
te húzod a rövidebbet
és állati gyerekes ez a viselkedés.
mibe fájt volna egy sms?
El kell beszélgetni velük, hogy ti már felnőtt emberek vagytok, nem kell minden "10 percben" telefonálgatni.
Az, hogy egyáltalán nem vettétek fel a telefont az ROSSZ ötlet volt, helyette küldeni kellett volna egy SMS-t, hogy még maradtok mert nagyon jól érzitek magatokat, NE AGGÓDJANAK! A nyaralás végén majd mentek hozzájuk, addig pedig nyugalmat szeretnétek. És hogy senkinek nem fogjátok felvenni a telefont. Ha van valami akkor viszont ti fogtok telefonálni, addig legyenek nyugodtak amíg nem szól a telefon.
Normálisan, de határozottan kell tudatni, hogy mit gondoltok.
Az is igaz, hogy (gondolom én) a sok-sok év alatt hozzászoktak az aggódáshoz. A szokásokról nehéz leszokni :)
Asszem a LifeNetwork-ön volt egy sorozat: A világ legrosszabb anyukája címmel. Arról szólt, hogy néhány szülő még a tini gyerekét sem akarja egyedül át a zebrán vagy a barátaihoz, és hogy ez mennyire rossz a gyereknek, és hogy hogyan lehet ezen változtatni, megváltoztatni a szülőt.
válasza:Nem tudom, még mindig nem érted, mi nem volt helyes ezen a viselkedésen?
NEM KELL minden szarért ugrani nekik, ezt első körben el kell mondani nekik, hogy külön vagytok már egy család, ne ugrasszanak mindenért, ha ezen túl vagytok, de nem értenek belőle, akkor jöhetnek a drasztikusabb dolgok. Pl. Felhívja a férjed az anyja (apja), hogy kisfiam ugorj át, mert villanykörtét kellene cserélni." Erre mondja azt a párod, hogy nem megyek, mert dolgom van, oldjátok meg ketten és leteszi a telefont. De úgy látom a te párod meg ugrik.
Viszont amit csináltatok, hogy a meghosszabbított nyaralásról nem szóltatok nekik (legalább egy sms formájában, amit valaki javasolt) az bizony bunkóság volt.
Attól, mert a férjed lett valaki, még nem szűnt meg tartozni a szüleihez, ezt meg kéne érteni. Nyilván az sem egészséges amit anyósodék csinálnak, de akkor sem lehet minden szálat felégetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!