A barátnőm szülei lenéznek, mert nem fizikai munkát végzek, és szerintük egy férfinak azt kellene. Mit tennétek a helyemben?

28 éves vagyok, a barátnőm pedig 26. Fél éve vagyunk együtt, és a múlt héten találkoztam először a szüleivel. Budapesttől kb 150 km-re laknak egy kis faluban.

Vártam már, hogy megismerjem őket, de nem ment túl jól. Elmeséltem nekik, hogy 18 éves korom óta tanulok felsőoktatásban és mellette heti 15 órát dolgozom.

Láttam az arcukon, hogy valami nem tetszik nekik, udvariasan megkérdeztem, hogy mi a probléma. Furcsálták, hogy még 28 évesen tanulok. Elmesélték, hogy ők már 14-15 éves korukban dolgoztak, és én egy semmirekellő vagyok, mert csak az iskolában ülök a seggemen. Persze nem pont így mondták, de ez volt a mondandójuk lényege. Pedig előtte mondtam, hogy mellette dolgozom heti 15 órában.. de sebaj, elmondtam nekik mégegyszer.

Após: -És mit dolgozol 15 órában? Más reggeltől estig dolgozik és úgy is éhenhal!

Én: -Programozóként dolgozom.

Anyós: -Programozó?? Az meg mit csinál?

Én: -Őőő... ülök a számítógép előtt és programokat fejlesztek.

Após: -Ó te szerencsétlen, tanultál volna asztalosnak. Az egy szép férfiszakma.

És itt jött el az a pillanat, amikor felálltunk az asztaltól és hazamentünk. Aznap a barátnőm kb 100-szőr elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy így viselkedtek velem a szülei.

Voltatok már ilyen vagy hasonló helyzetben? Vagy mit tennétek a helyemben? Egyik fülemben be, másikon ki? Megbántani senkit nem akarok, azt meg főleg nem, hogy haragban legyek velük.