A barátnőm szülei lenéznek, mert nem fizikai munkát végzek, és szerintük egy férfinak azt kellene. Mit tennétek a helyemben?
28 éves vagyok, a barátnőm pedig 26. Fél éve vagyunk együtt, és a múlt héten találkoztam először a szüleivel. Budapesttől kb 150 km-re laknak egy kis faluban.
Vártam már, hogy megismerjem őket, de nem ment túl jól. Elmeséltem nekik, hogy 18 éves korom óta tanulok felsőoktatásban és mellette heti 15 órát dolgozom.
Láttam az arcukon, hogy valami nem tetszik nekik, udvariasan megkérdeztem, hogy mi a probléma. Furcsálták, hogy még 28 évesen tanulok. Elmesélték, hogy ők már 14-15 éves korukban dolgoztak, és én egy semmirekellő vagyok, mert csak az iskolában ülök a seggemen. Persze nem pont így mondták, de ez volt a mondandójuk lényege. Pedig előtte mondtam, hogy mellette dolgozom heti 15 órában.. de sebaj, elmondtam nekik mégegyszer.
Após: -És mit dolgozol 15 órában? Más reggeltől estig dolgozik és úgy is éhenhal!
Én: -Programozóként dolgozom.
Anyós: -Programozó?? Az meg mit csinál?
Én: -Őőő... ülök a számítógép előtt és programokat fejlesztek.
Após: -Ó te szerencsétlen, tanultál volna asztalosnak. Az egy szép férfiszakma.
És itt jött el az a pillanat, amikor felálltunk az asztaltól és hazamentünk. Aznap a barátnőm kb 100-szőr elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy így viselkedtek velem a szülei.
Voltatok már ilyen vagy hasonló helyzetben? Vagy mit tennétek a helyemben? Egyik fülemben be, másikon ki? Megbántani senkit nem akarok, azt meg főleg nem, hogy haragban legyek velük.
Ismerős:-)
Tudod a xartúró bogár is azt hiszi, hogy a xarnál jobb nincs:-)
Hát jól kifogtad mondhatom, mert az ilyenekkel képtelenség megértetni, hogy a szellemi munka is munka.
De példa erre édesapám, tehát laza 45 évvel ezelőtti történet. Tiltották neki a tanulást, így titokban olvasott, mert az olvasásért verést kapott. Aztán titokban felvételizett a jogi egyetemre, az ösztöndíjából pedig még haza is tudott adin (jó lenne most is ilyen arányú ösztöndíj, na mind1) Summa Cum Laude diplomázott, aztán ügyész lett, majd ügyvéd. Egy rakás pénzt keresett mindig is, a faluban meg csodájára jártak, a talpa nyomát is megcsókolták, és uramozták már bojtárkorától. Kitüntetést is kapott, mert ő volt az első a faluban, akinek diplomája lett. Ma meg már persze nagy tisztelet jár neki, a rokonság részéről is, akik szajkózták, hogy menjen lakatosnak...
Szóval te csak tanulj, emiatt egy másodpercig se legyen rossz érzésed. Majd a sorsod ott lesz bizonyítékként, mikor a kedves lányuknak te mindent meg tudsz venni, ők meg semmit. Mert szarlapátolásból nem nagyon lehet meggazdagodni. Csak keményen dolgozni és megszakadni a semmiért...
Kérdés, hogy a barátnőd mivel foglalkozik, őmit gondol erről?
Barátom is programozni tanul. Bár nem volt ott annál a jelenetnél, mikor szüleim kérdezték, hogy mit tanul, azért szégyelltem, amit apukám mondott: "akkor nagyon jól fog keresni". Tudni kell, hogy szüleim is fizikai munkát végeznek, viszont pont, hogy nem akarják, hogy szintén ilyen munkát végző egyénnel kerüljek össze. Azt szeretnék, ha minél magasabb végzettségű lenne a párom. De nekem nem ez számít.
Szerintem nem kell vitatkozni velük, én sem teszem ezt a szüleimmel, sem az ő szüleivel (az egy külön sztori). Szerintem, ha úgyis messze laknak, és meg tudjátok oldani, hogy máshol találkozzatok, akkor nem kell a szüleit látnod/hallgatnod.
Hát ki az okosabb?
Ők így nevelődtek, ebben hisznek.Kissé faragatlanok, de biztosan jó emberek, ha olyan lányt neveltek, akit szeretsz. Meg féltik a kislányukat, a legjobbat akarják neki! Légy elnéző, türelmes, nézd humorral a helyzetet. Persze ha nem "alakulnak" kicsit, akkor keress más stratégiát.
Köszönöm az összes eddigi választ.
"De a barátnődnek tudnia kellett volna, hogy ilyen felfogásúak a szülei, nem? Hogy számíthattok hasonló megjegyzésekre."
Hát azt mondta, hogy tudta, hogy maradi a felfogásuk, de nem gondolta, hogy így fognak viselkedni...
"Tiltották neki a tanulást, így titokban olvasott, mert az olvasásért verést kapott."
Ez durva. :/ Nem is gondoltam volna, hogy léteznek ilyen szülők, akik tiltják az olvasást.
"Kérdés, hogy a barátnőd mivel foglalkozik, őmit gondol erről?"
A barátnőm is tanul. Mindketten kapunk ösztöndíjat + én dolgozom, nem élünk rosszul.
Hát azért nem kellett volna felállni és eljönni.
A barátnőd csak mesélt már rólad és hogy mivel foglalkozol, nem? Neki kellett volna felkészítenie téged és a szülőket is, hogy ki, mire számíthat.
Majd megbarátkoznak veled. Szerintem nem is az a baj, hogy nem fizikai munkát végzel, hanem fura nekik, hogy miből élsz, ha még 28 évesen tanulsz. 15 órában keresel annyit, mint más 40 órában?
Nem hiszem, hogy tudják, mi az a programozás. Talán többet kellett volna beszélgetni velük.
Nehéz a generációkon át berögzült sztereotípiákat megváltoztatni, ne is próbálkozz vele. A lányukkal élsz, nem velük, évente néhányszor fogtok találkozni, ha úgy alakul, akkor meg lenyeled a békát és kész. A barátnődnek ők a szülei, akiket szeret, őt bántanád meg, ha beszólsz, még ha nem is ért velük egyet.
Amúgy meg az idő neked dolgozik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!