Ti mit tennétek elvakultan vallásos anyósotokkal, hogy azért a jó viszony is valamennyire megmaradjon?

Nem teljesen olvastam végig a válaszokat, de kedves 32-es válaszoló!

Szerintem úgy nevelje a gyerekét, ahogy Ő jónak látja, és természetesen, ahogy az apával gondolják közösen. Miért, hogy nevelje? Ahogy ő nem látja jónak? Persze, hogy arról beszél a Kérdező, amit ő hisz, amiben ő bízik, amit ő gondol, de ennek ellenére nem hinném, hogy nem hallgatja meg a többi családtag véleményét, és biztos vagyok benne, hogy annak fényében mérlegel és dönt a Kérdező.

Egyszerűen képtelen vagyok elmenni a kommented mellett. Miért tükrözné ez a világ azt, hogy ne gondolkozz? Innentől szeretnék elnézést kérni, ez az én véleményem, és senkit sem szeretnék megbántani, mindenki abban hisz, amiben akar, és a vallás nem egyenlő az egyházzal: ha valakinek megnyugvást ad a tudat, hogy van egy Istene, amiben hihet és ezáltal az élete teljesebb, rendben. VISZONT: Pontosan a vallásosak nem gondolkoznak általában, ők azok, akik bármilyen magyarázat, érv nélkül elfogadják azt, amit az egyház, a pap, a vallásos szülők eléjük raknak. Itt a Biblia, ezt fogadd el! (Arról ne beszéljünk, hogy magában a Vatikáni kódexben, ami az egyik legértékesebbnek mondható görög kézirata a Bibliának, mennyi félrefordítás, hamisítás van. De, ugye ezek mellett elmegy az egyház, nem foglalkoznak vele, úgy csűrik-csavarják a szavakat, ahogy akarják, az emberek meg vakon hisznek nekik, bele sem gondolva abba, hogy pontosan, mi is áll benne.) Itt vannak a tanítások, ezt fogadd el. És, pont ezek az emberek nem gondolják végig, még fontolóra sem veszik azt, hogy ez másképp is lehet. Ez az én tapasztalom. Reménykedni? Miben kéne? Abban, hogyha meghalok, akkor felmehetek a mennybe? Számomra ez nem megnyugvás, nekem nem kell ilyen kapaszkodó, és ahogy látom, a Kérdezőnek sem. Miért kéne belenevelnie a lányába, hogy reménykedj ebben?

Onnantól, hogy valamit én nem látok jónak, nem fog tetszeni, hogy a gyerekemre ráerőlteti valaki. Ha nekem lesz gyermekem, ennyi idősen semmiféle vallási dolgot nem fogok neki mutatni; később, amikor már tudom, hogy megérti nagyjából, elmagyarázom neki a nem hívő oldalt és a hívő oldalt is, onnantól pedig eldöntheti, hogy neki mire van szüksége, DE! Addig senki ne hurcolja templomba, senki ne olvasson neki Bibliát. A Nagymama olvasson neki meséket, meséljen a saját gyerekkoráról, meséljen bármi mást, és főleg ne szidja le akkor, ha két éves létére nem tud nyugodtan ülni a templomban.

Szerintem, ha valaki normális ember, akkor vallási tanítások nélkül is tudja, hogy legyen becsületes, hogy ne hazudjon, hogy ne lopjon, hogy legyen értékes ember. Én, mint ateista és a tudomány embere, tudom, mi az, hogy erkölcs, tisztelet, és bizony nem megyek el az utcán heverő emberek mellett. Ha tudok, segítek nekik, sőt, hovatovább, önkéntes is vagyok. Mindezt azért, mert bármilyen vallás nélkül úgy neveltek, hogy ilyen ember legyek. Ehhez nem kellett az, hogy ott lebegjen felettem a kard, hogy "de ha nem leszel jó, akkor majd a pokolban...", hanem azért, mert szerintem ez a helyes, és nem azért teszem, hogy a "túlvilágon" jobb helyem legyen. Számomra felfoghatatlan az, ahogy az embereket ezzel rémisztik... Egyszerűen nincs más a kezükben, nincs az egyháznak más a kezében, csak ez a félelemkeltés.

Lényeg: Kérdező! Férjeddel próbáljátok meg beszélni a párod édesanyjával, nyugodtan elmagyarázni neki az álláspontot. Valószínűsítem, hogy nem fogja elfogadni, megérteni, hisz nem ért titeket sem, hogy élhettek így. Én, ha szép szóval nem megy, megmondanám, hogy az engedélyem nélkül nem viszi olyan helyre, ahova nem akarom, hogy menjen a gyermek, és nem foglalkoznék a hisztivel, nem érezném rosszul magam.

Sok sikert és kellemes ünnepeket kívánok!

Én ateista vagyok, gyűlölöm a vallást. A jó viszony érdekében hoznék egy kompromisszumot. Simán engedném, hogy olvasson a Bibliából, bár vennék egy gyerekeknek készült változatot, hogy abból olvasson. Megengedném, hogy megtanítson imákat neki, ha ezt játékos keretek között teszi, úgy mint pl ahogy mondókákat is tanítunk a kicsiknek. Nem engedném a templomot ebben a korban, csak majd akkor ha lesz akkora a gyerek, hogy ha kérdezik, hogy el szeretne-e menni, ő maga tudjon válaszolni.

Az egész vallásosdit megtiltanám, ha bármilyen szidalmazást kapna a gyerek ez miatt. Pl nem akar éppen imát tanulni stb.

Minek kérdezed meg erről másokat, ha te megrögzötten ragaszkodsz az álláspontodhoz?

Azért, hogy ne legyen lelkifurkád, ha eltiltod az utálatos anyóstól? Nem hsizem hogy rosszat akarna és te sem hiszed azt. Téged más szellemben nevelték, de őt is. Ráadásul generációs különbségek vannak és ezt neked is ugyan úgy tolerálnod kell, ahogyan neki.

Kedves 44-es !

Egy két éves kisgyerek templomba járásáról beszéltünk.

Tényleg van, aki szerint az anyós csak jót akar, es a szülő a mumus?!

Azért ez nem semmi, a volt osztálytársam lelkész szülei se vitték őt 2 évesen templomba. Ennyi idősen max. megfélemlétheti a kicsit. Megbeszélném a nagyival, hogy felejtse el a vallásoktatást még egy ideig. Ha nagyobb lesz, olvashat fel neki gyerekbibiliából (!) és abból is azt, amire te rábólintasz.Ha pedig nem tartja be, akkor be kell fejeznie. Ha gyereket érdekli, elmehet templomba is, de csak akkor, mikor az már a saját döntése. Nehéz helyzet, mert szerintem mindent el fog követni azért, hogy a gyereked manipulálja. Amennyiben nem az erkölcsi nevelés a cél, hanem dogmatikusan tanítaná, egyszerűen megtiltanám.

(Nem vagyok vallásos, de sok vallásos ismerősöm van. Tiszeletben kell tartanunk a nézeteiket, de nem hagyhatjuk, hogy azt a másikra ráerőltesse.)

Miert gyulolod az anyosod miert van tele a szived keseruseggel?A kerdesedbol az jon le utalod az anyosod nem tiszteled pedig felnevelte a ferjed a te eleted szerelmet es a gyermeked edesapjat. Erdekes ember vagy.

Miert gyulolod a hietet?Artott neked a hit vagy csak siman buntudatod van ?