Ti mit tennétek elvakultan vallásos anyósotokkal, hogy azért a jó viszony is valamennyire megmaradjon?

Most 2 éves a kislányunk. Az anyósom elég durván vallásos, minden nap jár a templomba, a délutánjait a Biblia felett tölti stb. Ezzel nem is lenne semmi problémám, mindenki élje úgy az életét ahogy jónak látja. De most mintha bekattant volna, folyamatosan azt mondogatja, hogy márpedig meg kell keresztelni a lányunkat, vinné magával a templomba délutánonként, és valamelyik nap mikor hazaértem, épp a Bibliából olvasott fel neki "esti mese" gyanánt. Én egyáltalán nem vagyok vallásos, megkeresztelve sem vagyok, így is neveltek és így érzem jól magam. Férjem természetesen meg van keresztelve (mivel 1 évesen nyilván nem volt beleszólása), de ő sem gyakorolja a vallást egyáltalán. Megpróbáltam már beszélni vele szépen, nem is egyszer, hogy én nem vagyok vallásos, nem is szeretnék ráerőltetni semmit a gyerekre, majd később eldönti ő, hogy mit hogyan lát. De anyósom olyan mintha a falnak beszélnék. Nem tudom, ez túl nagy kérés tőle és én vagyok a hülye vagy fordítva? Nem tudom már, hogyan kérjem meg, hogy szálljunk le erről a dologról és hagyja, hogy abban a szellemben neveljem a kislányomat, ahogy én jónak látom?