Milyen viszonyotok van anyosotokkal es aposotokkal? Es a ferjeiteknek a Ti szuleitekkel?

Az én viszonyom

apóssal (már nem él): utált az első naptól kezdve, és mindent elkövetett, hogy szét szedjen minket. Az utálata csak a halála miatt szűnt meg.

anyóssal: Imádom, és ő is szeret. Nagyon jó a kapcsolatunk. Mivel messze lakunk egymástól így igyekszünk mindig támogatni, segíteni, és ha hazamegyünk mindig tárt karokkal fogadd minket.

A férjem kapcsolata a szüleimmel

anyámmal: Már ő sem él, de mivel nem igazán voltam vele én sem kapcsolatban így semleges. 10 év alatt jó ha háromszor találkoztak, bár ilyenkor normális társalgás volt

apámmal: Apám bírja nagyon, ha megyünk akkor elbeszélgetnek, elviccelődnek egymással.

A viszonyom apóssal: Nagyon jó! Imádom, vicces, talpra esett ember.

Anyósommal: Azt hittem jóban vagyunk, tiszteltem, de 1 hónappal ezelőtt kiderült, hogy a részéről teljes képmutatás volt a viszonyunk. Nem hogy nem kedvel, de egyenesen sérelmezi azt, hogy elvettem tőle a fiát. Manipulatív és számító nő.

A párom imádja a szüleimet. Jobban tiszteli őket, mint a sajátjait.

Anyósommal kölcsönösen imádjuk egymást, közel is lakik, fiatal is, mindig felhív, hogy átugorhat-e egy sörre :D (a párja egyáltalán nem iszik)

Apósom alig ismerem, néhányszor találkoztunk csak, mert külföldön dolgozik, állandóan úton van. Kedves ő is, de nem olyan közvetlen a kapcsolatunk, mint anyósommal.

Anyukám utálja a párom, de ez kölcsönös. Igaz, anyukám mindenki utálja, szóval meg se lepett a dolog.

Apukámmal elbeszélgetnek, de róla nem tudom eldönteni, ő meg nem hajlandó nyilatkozni. Az tény, hogy amikor néhány napot nálunk töltött (menekült anya közeléből :( ), akkor látszott, hogy jól érezte magát velünk.