A gyereketek szuletese utan nem valtozott meg a kapcsolatotok az anyosotokkal? Jo vagy rossz iranyba?

Ennyiből nem tudjuk megítélni, hogy túlzol-e vagy sem. Fontos a hangsúly, mármint hogy hogy mondja anyós, vagy a kapcsolatotok minősége. Egyébként ha zavar, ne foglalkozz vele, csináld, ahogy tudod!

Igen, lehet bántó. Most hogy olvasom, amit írsz az jut eszembe, hogy vajon mi a jobb. Például az én anyósomat egyáltalán nem érdekli az unokája, meg nem kérdezné, hogy hogy van, mi újság vele. Pedig gyönyörű, egészséges 6 hónapos kislány. Anyós otthon van, nyugdíjas semmi fontos dolga nincs, el nem jönne hozzánk, ha nagy ritkán hívja a fiát, akkor sem kérdezi meg, hogy hogy van a kicsi. Engem ez bánt, téged meg a túlzott beleszólás. Kár, hogy nem találják meg az arany középutat! Kitartást hozzá!

Köszi, Nektek is!

Nálunk APÓS szólt bele! Végül férjem leállította, megmondta konkrétan, h senkit se érdekel a véleménye. Ilyen esetben leginkább a saját gyereke tudja leállítani szerintem, meg inkább neki van joga, hisz pl. férjem tudja,h az apja nem volt épp mintaapa.

Na te szegény... neked is kijutott. ;-) 17 éve küzdök a sárkánnyal, írok neked pár sort vígasztalásul. :-D A lányom születése azt hozta ki a boszorkányból, hogy ő úgy gondolta, hogy nagymamaként már jogosult arra, hogy csak úgy, bejelentés, kopogás, stb. nélkül bejárhat hozzánk akkor is, pl. ha én épp szoptatok, vagy a wc-n ülök nyitott ajtónál persze, mert a totyogó babám ép farkasszemet kíván nézni velem.... Anyóspajtit ezek nem érdekelték! Ő csak jött, mert hát ő a nagymama! Meg persze az is természetes, hogy kulcsa lett hozzánk, mert bármi lehet, ájultan feküdhetek a padlón, de nincs semmi vész, mert akkor ő be tud jönni, meg egyébként is éghet a ház, folyhat a víz, mi csak hülye gyerekek vagyunk, stb. stb. stb...... bla-bla-bla... no szóval kell egy anyósnak kulcs, ne legyünk már ilyen modernek, ez mindig is így volt! :-D ÉÉÉN hülye meg éééévekig úgy-ahogy kussoltam, és úgy-ahogy tűrtem! ÉÉén hülye barom! Vissza-vissza szóltam, de komolyabb lépéseket nem tettem, így persze nem változott semmi. Mindig feszegette a határokat, és mindig visszatolta a képét és helyét arra a szintre, ahonnan sikerült egy kicsit visszataszítanom.... No és persze a komolyabb problémák mellett a bosszantását is elviselhettem évekig, pl. hogy azt is hallgattam, hogy én ezt vagy azt nem tudom, ő viszont tudja, mert ő kettőt felnevelt, nem is akárhogy... Ő már 20 éve főz, de persze ehetetlen a főztje, meg nem így kell porszívózni, mégis őt ette meg a kosz..... Persze egy idő után már visszaszóltam, mert azért az évek engem is edzetté tettek, de mint írtam az előbb, komolyabb, drasztikusabb lépésre soha nem szántam el magam, mondván, hogy azért mert ő tahó, én még nem leszek az.... Na de aztán nálam is betelt végre az a bizonyos pohár..... gondolhatod. :-D Az egyik komolyabb beszólása után nem szóltam vissza... hagytam, hadd mondja, hadd mondja.... majd amikor "befejezte", hóóóót nyugodt ábrázattal megmutattam neki, hogy hol az ajtó, de még a lakáskulcsunkat is azon nyomban ott helyben visszakértem tőle. Akkora tágra nyílt szemeket nem láttam még soha! :-D Egyébként ekkor jött a legnagyobb színészi alakítása, Gobbi Hilda a nyomába sem érhetett volna! :-D Hát ugye ezt a sztorit el kellett gyorsan panaszolnia a fiacskájának egy rögtönzött szívroham kíséretében. :-D De szerencsére a párom is már ismeri Őt, és tudta, hogy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sokkal "osztania" kell a történetet. Sajnos ő sem akart visszaszólni az anyjának, mert konfliktus kerülő, így nekem kellett, aki szintén az, de hát valakinek keménynek kell lenni, ha vissza akarjuk kapni az életünket. :-D S igazából most van csak nyugi, kb. fél éve, mert ez után a sztori után volt még egy kedves közeledése, de akkor meg úúúúúgy elküldtem a búsba, hogy azóta meg szóba sem állok vele, és még bejelentés (könyörgés) ellenére sem teheti be a lábát hozzánk. Ne gondold azt, hogy én vagyok a szemét.... az én anyósom a durvábbik fajtából való. Hosszú-hosszú zsarnok év áll mögötte.... És nagyon alattomos és alamuszi... pl. akkor is átjött hozzánk, amikor mi dolgoztunk, és nem is voltunk itthon. Ilyenkor alaposan átkutatta a lakást, és még a szexibb bugyijaimat, melltartóimat, sálaimat, parfümjeimet, stb... is lenyúlta. Ezekről is vannak kemény sztorijaim, mert ezeket a párom vagy apósom találták meg nála, és azokat a sztorizásokat, hogy hogy kerültek oda érdemes lenne könyvbe foglalni. :-D Egyszóval beteg alaphangon, nem tud leszakadni a fiáról sem, és ráadásként még olyan féltékeny is, hogy emiatt képes kivetkőzni magából, és megtesz bármilyen durva dolgot. Ahogy írtam, alattomos, alamuszi, érzelmileg zsarol, mikor érzi, hogy már semmivel nem tud manipulálni, akkor zsarolni kezd.... Gondolom ez amit ide leírtam, most nagyon kegyetlenül hangozhat a megfogalmazás miatt.... azt hihetitek, hogy én vagyok a tahó, de ha csak a századát kaptátok volna annak amit én a hosszú évek alatt kaptam, még fel is tennétek nekem a kérdést, hogy miért húztam eddig? :-O :-D Egyébként erre a válaszom az, hogy 1) szeretem a páromat, és nem akartam, hogy szenvedjen, pláne az milyen rossz neki, hogy az a két nő van viszályban egymással, akiket a legjobban szeret a világon... 2) én sem szeretem a vitát, kerülöm a konfliktusokat, így aztán sokáig tűrtem. De megtanultam, hogy nem szabad, mert az ilyen ember megfoszt az emberi mivoltodtól! Egyre jobban rád/rátok telepszik, ha hagyod! No szóval fel kell venni a kesztyűt, és bizony ha a saját életedet szeretnéd élni, muszáj a helyére tenni a dolgokat. De fel a fejjel! Ez nem lehetetlen! Csak tedd meg! Ha már most nem állítod le, akkor keserves éveknek nézel elébe. ;-) Légy határozott! És igen, tedd helyre a mamát! Pl: szólj vissza hogy, nem az ő kisfia, hanem a te kisfiad.... és a kérdése, hogy nem érzed-e úgy..... dehogynem! Úgy érzed te is! És akkor mi van? Te ezt tartod normálisnak, és ez így lesz! ;-) Egyszer-kétszer majd levegőhöz kapkod, talán majd ott is lesz színészi alakítás, mert azért az legtöbbször nem maradhat el, de hát ezen az úton végig kell menni a boldogság érdekében. (Tudod a mai világban már nem a hercegnek kell megküzdenie a sárkánnyal, hanem nekünk! :-P :-D )Azért remélem, hogy senkinek sincs olyan borzasztó anyósa, mint nekem. ;-) És ezt most komolyan mondom! ;-)